Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
PEJIN ATTILA: Egy zentai helytörténész család: a Dudások Egy kutatás tanulságai
gondolunk, aki elsősorban egyházi forrásokat - ezen belül is az addig nemigen kutatott bérmálkozási anyakönyveket - felhasználva nemcsak saját családfáját „vágta ki" úgymond, hanem a végén - bár saját bevallása szerint sem a teljesség igényével - megírta az egykori Tiszai korona-kerület telepítéstörténetét, miközben hasznos útmutatóval szolgált mindazok számára, akik ezekben a községekben élnek, s úgyszintén fel szeretnék feltárni családjuk származásának hátterét. 64 Bármilyen témát kutat is, a történész - különösen, ha helytörténettel foglalkozik - lépten-nyomon óhatatlanul valamilyen családba botlik, így ha eredeti szándéka nem is ez volt, kénytelen-kelletlen, valamilyen szinten foglalkoznia kell ezekkel a családokkal, hogy jobban megérthesse helyüket, szerepüket a szűkebb vagy tágabb kontextusban. Bár az újkori Zenta soha nem nőtt nagyvárossá (ebben túlságosan is akadályozta a mezővárosi mentalitás és az ebből adódó szűk látókörűség és kisstílűség), itt is akadt jó néhány család, amely valamilyen formában befolyásolta a város fejlődését. Külön bája a sztorinak a többnemzetiségűség és -vallásosság, hiszen a többségében magyar lakta Zentán kisszámú, ám igen öntudatos szerb, illetve zsidó közösség is élt. így a jeles famíliák között felemlíthetjük a szerb Vujityokat, akik a birtokosok mellett egy ismert műgyűjtőt is adtak, a zsidó Goldsteineket, az 1867 után Zentán is megjelenő helyi nagyvállalkozások hajtómotorjait, a bunyevác származású, de elmagyarosodott Rudicsokat, Zenta elit nagybirtokosait. Ha ma végignézünk Zenta főterén, illetve az ide sugarasan torkolló utcákon, mindenütt az ő matériába öntött nyomaikat láthatjuk, remekbe szabott épületek formájában, s ha valamilyen kontinuitást keresünk a város gazdasági-társadalmi életében, a polgári miliő kialakításában, ők mind-mind megkerülhetetlenek. S persze itt vannak a Dudások, egy ízig-vérig értelmiségi família. Ez a család önmagában is helyi szenzáció, hiszen három helytörténészt is adott az utókornak, és ezért méltán megérdemli, hogy ne csak egyikükre, a vitathatatlanul nagy teljesítményt felmutató Dudás Gyulára emlékezzen az utókor, illetve a szakma, hanem a többiekre is. Lényegében ez az igazságszolgáltató kényszer tudnillik, hogy Gyula mellett a többieket is újra felfedezzem, indított arra, hogy végül is, bár egyáltalán nem a teljesség igényével, megírjam a Dudás család történetét. 65 Persze a szakmai ösztönzés, az irántuk érzett kíváncsiság is motivált, hiszen tevékenységük nyomán idővel források keletkeztek, amelyek ma a kutatók számára megkerülhetetlenek. Eletük bizonyos részleteinek feltárásával némileg a hitelük erősödik vagy gyengül, munkásságuk minél teljesebb megismerése úgyszintén elsősorban ezt a célt szolgálhatja, ugyanakkor fény derül a helytörténet-kutatás kezdeteire is Zentán, de - mint látni fogjuk - nemcsak Zentán. (Ezért külön örömömre szolgál, hogy meghívást kaptam erre a konferenciára, amelyen egy rövid előadás erejéig GYETVAI 1992. PEJIN 2006.
