Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához

Hízót évente négyet vágtunk. Szent Mártonkor kezdték, aztán sorba ment egyenként. Hogy mindig legyen friss. Később kacsát is tartottak, de a libát jobban szerette édesanyám. A Szilvádi u. 12. ház telke a Liliom utca felőli nézetben 1900 körül. Rekonstrukció: K. P. Lent a kertben volt a sok szilvafa, aztán kajszibarack, körte, szőlő is. A Szilvádi utca felől a kerítés hosszában a partosabb, magasabb részen kis konyhakert zöldséggel, meg virágok. Pünkösdi rózsa, liliom, jégvirág... Ezeket nagyanyám teremtette oda. Az a jégvirág nem szobába való, az csak a kertnek a dísze volt. A jácintok kék színbe ' meg rózsaszínbe ' - ezeket nagyon szerettük, lehetett vinni a templomba. Aztán voltak ezek a díszítő zöldek, a fátyolvirágok a kerítés tövibe'. A krizantémokból csináltuk a rengeteg koszorúkat a rokonok sírjára, - de csak nekik; virágból nem ment eladásra! A konyhakerti mezsgyén petrezselyem, zeller, korai termő burgonya, amit öntözni kellett, már tavasszal volt a konyhára. Fűszerféle: borsika, kapor, torma, sáfrány... Nagymama az ilyeneket nagyon értette. Rengeteg muskátli! Aztán a rozmaring nagyon kellett, az mindig dísze volt a háznak. Vitték lakodalmas házhoz, de még az öregasszonyok is kitűzték, minden egyes vendég. Almába is tűzték. Szallagos sok rozmaringok... - szép világ volt! A pajtában a szénát tároltuk. Szalma csak a zabszalma, de nem alomnak, hanem az is etetni. Lucerna, lóhere..., a gerendákon felfűzve a kukoricacső-