Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához

volt formára keményítve, ott sorakoztak a schopf-kendők az első szobában az ágyon egymás mellett. Csíkos, kockás, világos, sötét. A szépszobába' álltak sorba'. Szép viselet volt az! Édesanyám már váltott a viselettel; mikor bekerült a városba, azt a hagyományos ruhát már nem viselte, amit a nagymama: azt a bőszoknya viseletet pruszlikkal. Volt róla egy fénykép a nagynénjével, nagybátyjával, ahol még ilyen viseletbe ' van fiatal korába '. De én is már csak fényképről láttam ezt, később már nem hordta. Az a kép is elveszett... Veszprém, Szilvádi u. 12. sz. Arnhoffer-ház 1900 körül. K. P. rekonstrukciós rajza elmondás alapján Apám Pali bátyámmal úgy volt, hogy szoktak ugyan összejönni, de az inkább már a szabókkal, iparosokkal tartott. Már ugye nős ember is volt... De előtte együtt pajtáskodtak, együtt legénykedtek. Később is az iparoslegény-társak jöttek hozzánk, nem különültek úgy el, összetartottak. Már az OFOTÉRT-ben dolgoztam, mikor az egyik szabó kollégája jött - csináltattam vele egy kabátot , ő mesélte, emlegette a Szilvádi utcát, hogy nagyon sokat jártak oda a Pali bácsi miatt szórakozni. Jól érezték ott magukat! A nagy szüleimmel, szüleimmel együtt szórakoztak, azok se vonták ki magukat. így volt már akkor is, mikor nővérem is nagylány lett, megvoltak ezek a szép szokások. Összejött 6-8 legény, leány a háznál. Barátnősködtek... egyik vasárnap nálunk, másikon máshul. De a szülők ott is éppúgy együtt szórakoztak [velük], nem húzódtak félre. Társasjátékoztak, apám ebben nagy mókamester volt, szeretett játszani. Kártyázások voltak, vagy spontán jött, hogy mér ' ne táncoljunk?! Az utcában lakott egy nagyon jó muzsikus, harmonikás, azt lehoztuk. Már ment is a bál! Legtöbbször a táncra készülni is szoktunk, hogy például pörgettek. Félre kellett állni sorban, a szoba közepén meg megpörgettek egy födőt. Mindenkinek volt egy száma: ha azt nem tudta elkapni, akkor beadott zálogot. Aztán azt ki kellett váltani, mindenféle attrakcióval... Miket nem kellett ott csinálni! Aztán a szembekötősdi, az ilyen legkisebb játékszerűségek... Volt a nagy kuncogás, vihogás, kiabálás! A nagyszülőkhöz is jöttek mindig rokonok, megvolt nekik is a társaságuk, és ők is mentek azokhoz. Ugyanígy a szüleimnek is megvolt ez, a rokonok látogatása. Mi is, hogy nagyobbak lettünk, olyan járás volt nálunk,