Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához

adattárában, könyvtárában körülvett. A néprajzosok, történészek kutatásai között elsősorban az élet-történetek, pályarajzok, a kikérdezésen, interjún alapuló gyűjtések vonzottak. A múzeumba került, ott megóvott, földolgozott iratok, fotók, tárgyak személyessége, emberi vonatkozásai, a hajdani tulajdonosok, használók nyomai mindig is foglalkozattak. Az adatok össszefíiggésekben kutatott értelmezésének izgalmas és gazdagító folyamata örök emberi szenvedély, akár a tudósé, akár kicsiben az amatőré. Fölerősödött bennem meggyőződésem, hogy családunk története, sok erecskéből összegződő múltja, mindezek megőrzése a bennünk - testvérekben és utódokban szétágazó jövő számára, az egész család számára milyen értékes máris, de a jövőben egyre inkább az lesz. Hogy mindez esetleg a család körén túl másokat is érdekelhet. De most már konkrétan a forrásokról. Szüleim, bátyám azonnal szívesen támogatták, amint előálltam tervemmel: hogy összegyűjtsem, rendezzem mindazt, ami megmaradt. Körülbelül húsz éve kezdődött a rendszeressé váló munka. Eleinte kézzel, majd írógéppel lemásoltam minden írást, illetve beszélgetés-jegyzetet. Később vettem egy elektromos írógépet, de ezt hamarosan kiszorította a számítógép. A szaporodó feljegyzések, adatok szerkesztése, rendezése ettől kezdve sokkal könnyebbé vált. A még nélkülözhetetlen, jogforrás jelentőségű iratok kivételével hamarosan számos irat nálam gyűlt össze. A család ágai, illetve személyek szerint elkülönítve rendeztem őket. Hideg tárgyilagossággal nézve is nagy érték például Anyukámnak a nyolcvanas években küldött 300 levele. Nagy kár, hogy nem őriztem meg azokat is, amelyeket korábban, még diákkoromban írt száz-számra. E kötegben ritkábban fölbukkan Apuka lendületes kézírása és olykor egy-egy ákombákom névnapi, születésnapi levél Nagymamától is. Ezek a levelek nem csupán családi eseményeket, élethelyzeteket dokumentálnak, hanem a személyiségen átszűrt korkép egy-egy sajátos eleme is kirajzolódik. Nélkülözéseké, megaláztatásoké, kis örömöké. Igyekeztem megtalálni azokat a levéltári forrásokat is, amelyektől adatokat remélhettem. Lakossági adó-összeírásokat, becsü-jegyzőkönyveket, hagyatéki leltárakat, peres iratokat. Kijegyeztem Hódmezővásárhelyen, Makón, Veszprémben és másutt azokat az anyakönyvi adatokat, melyek kétségtelenül felmenőinkre vonatkoztak. Ahol a puszta név előfordulása egy logikusan feltételezhető időszakban már nem volt elegendő bizonyosság, ott a följegyzett lakóhely házszám azonossága, vagy például a kertesztszülők személyének egyezése segített. A 18. század közepénél korábbra így sem lehetett visszanyomozni, kivéve két házastársi ágon. Komoly érték a családban megőrzött kéziratok között például egy egyháztörténeti, gyülekezettörténeti dolgozat, melyet dédapám lemásolt. Ebben az ük- és szépszülőink több helyen egyházi tisztségviselőként szerepelnek. Az általam bekötött eredetit a vásárhelyi fióklevéltárnak adományoztuk, így azóta a