Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
SZILÁGYINÉ KÓSA ANIKÓ: Névtani hozzájárulás a családkutatáshoz Családtörténeti vizsgálatok a nyelvtudomány szemszögéből
MEGVÁLTOZOTT ÍRÁSKÉP A német családnevekből álló korpusz 77,9%-ában változott meg valamilyen módon a név eredeti írásmódja. A változásnak különböző típusai vannak, ezek legtöbbje a magyarországi német nyelvjárásokkal kontaktushelyzetben élő (írott) magyar nyelv hatását mutatja. A családnevek spontán változásaiban ezenkívül fontos szerepet játszott a német anyanyelvjárás is: a nyelvi változások a telepeslét évszázadai alatt egyre inkább kikerültek a standard német hatása alól, a (különben a szóbeliségre jellemző) nyelvjárásias formák gyakran írásban is rögzültek. Az írott alakok változásait előfordulási gyakoriságuk sorrendjében mutatom be. Gyakran előforduló változás a magyarban ismeretlen vagy ritka (például csak idegen szavakban előforduló) grafémák/betűk cseréje: - ä > e, á: Hacker > Hecker, Jäger > Jäger, - ë > é: Noë > Noé, ß > sz: Weiß > Weisz, - y > j : Mayer > Majer, Sattelmayer > Szattlmajer, w > v: Dewald > Tevald, Weber > Veber, Weiß > Veisz, Weinhardt >Veinhardt, Westerkam > Vestergom. Különösen sok betűcsere zajlott le a réshangok (s, z, sz) jelölésének körében, hiszen itt a magyar és a német nyelv írásrendszere sok eltérést mutat. s > sz: Karistl > Karisztl/Karisztli, Kessler > Keszler, Kraus > Krausz, Krebs > Krebsz, Sattelmayer > Szattlmajer/Szattlmeier, Vondervist > Fonderviszt/Vonderviszt, s > z: Gies > Giez/Giesz, Haas > Haaz, Heiser > Haizer. A magyar írásrendszer a magánhangzók hosszúságát minden esetben ékezettel jelöli. Mivel a magyar nyelvhasználók számára a német családnevek hosszan ejtett szótagjainál „hiányzott" az ékezet, ezeket a magyar íráskonvencióknak megfelelően pótolták, még akkor is, ha „német nézőpontból" a magánhangzó hosszúsága más módszerekkel (pl. a nyújtó h-val) jelölt volt: - a > á: Alich > Alich, Hamann > Hámán, Stahl > Stáhl, - e > é: Noe > Noé, Weber > Véber /Wéber, - o > ó: Lohn > Lohn, Roth > Roth. A nevek egy csoportjára jellemző a „fölöslegesnek" érzékelt (a kiejtésben szerep nélkülinek ítélt) betűk elhagyása, különösen igaz ez a németben a rövid magánhangzókat követő kettőzött mássalhangzók esetén: Hamann > Hámán, Lippert > Lipert, Bildmann > Piltman, - Schuhmacher > Schumacher/ Schumacher, - ie > i, ee > e: Rieger > Riger, Scheer > Scher, ck > k: Hauck > Hauk, Schreck > Schrek, - dt > t: Reichardt > Reichart.
