Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai
szegénység soraiból kerültek ki, akik között a kurucmozgalmakat lezáró szatmári békekötést (1711) követő évtizedektől kezdődően mind gyakrabban találkozunk a várost körülvevő falvakból betelepült románokkal is. Valamelyest külön színfoltot jelentenek a város jobbágy falvaiban (Alsó- és Felsőújfalu, Lénárdfalu és Felsőfemezely) végzett időszaki bünvizsgálatok témánkhoz tartozó részletei is. A hétköznapi életet bemutató szövegek szinte teljes egészében most válnak ismeretessé a szakirodalomban. A levéltári anyag a város levéltárának két legfontosabb alkotóelemét képező részegységéből, a tanácsi jegyzőkönyvekből és a 19. század levéltárrendezői által „közigazgatási iratok" gyűjtőnévvel illetett iratanyagból áll. 155 Megjelenés előtt álló munkák a segesvári és a soproni boszorkánypereket közzé tevő kötetek, melyek ugyancsak a sorozat részét alkotják majd. A segesvári kötet erdélyi-szász boszorkány sági peraktákat tartalmaznak, melyek Segesvár (Sighisoara, Schäßburg) város, valamint a környező Großschenk (Nagysink), Keisd (Kizd), Nithus (Netus) és Trapold (Apoldia) településeken 1666 és 1748 között keletkeztek. A kiadvány két részre tagolódik, boszorkány sági-sértési perekre és egyéb peraktákra (kiegészítő tanúvallomások, levelek, ítéletek, a kihallgatás végző személyek jegyzetelt kérdései valamint egy egyezség), melyek a boszorkányperek környezetében kerültek feljegyzésre. A forrásanyag a több mint 600 tanúvallomással bepillantást nyújt a kora újkori emberek konfliktussal teli mindennapjaiba és az itt közölt terjedelemben, először jelenik meg nyomtatásban a münsteri egyetem munkatársa Hagenthurn Endre munkájának köszönhetően. 156 Házi Jenő (1892-1986) több mint három évtizeden keresztül, 1918 és 1950 között volt Sopron város főlevéltárosa. A város történetének számos forrását tárta fel és tette közzé, és bár kifejezetten a boszorkányság történetével soha nem foglalkozott, a legtöbb soproni boszorkányperről mégis az ő forrásfeltáró munkája révén van tudomásunk. Az általa gyűjtött „Boszorkányügyek" feliratú dossziéban (mely a Soproni Levéltár kézirattárában található) a 61 periratból alig egy tucatnyi teljes szövegközlés látott eddig napvilágot - a legtöbb pert hivatkozásból, illetve szövegismertetésből ismerjük. A 61 irat összesen 29 különálló esetre vonatkozik. A Házi Jenő által feltárt perszövegeknek csak egy kis töredéke került eddig közlésre, és a témával foglalkozó kutatók (Winkler Elemér, Szabó Jenő) is csak szemezgettek a páratlanul gazdag soproni peranyagból. A forrásanyag mintegy két évtizede zajló feltárásában a Soproni Levéltár munkatársai (Timitz József, Szakács Anita, Dominkovits Péter, Németh Ildikó) is tevékenyen közreműködtek. 157 BALOGH 2004. HAGENTHURN 2009. NÉMETH-TÓTH G. 2009.
