Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai

kérdésként kínálkozik, hogy okozhatott-e a Magyarországon az 1686-tól kisebb nagyobb megszakításokkal érkező telepesáradat a helyi közösségekben társadalmi feszültségeket? Erre egyértelmű választ adhatunk, hogy igen, mivel sok esetben éppen a telepesek miatt vagy maguk a telepes között keletkeztek dokumentált konfliktusok, helyi „zenebonák", kisebb-nagyobb lázadások, perpatvarok. [4. ábra] Az egykori török hódoltság birtokbavétele, a terület pacifikálását és új, a birodalom szempontjából etnikailag, nyelvileg, sőt vallásilag „megbízhatóbb" népelemek betelepítését jelentette. Etnikailag új elem volt a területen a németek, szlovákok megjelenése; nyelvileg a német nyelv preferálása, vallásilag pedig a terület „evangelizációja", az ellenreformáció és a katolicizmus elveinek érvényesítése. A központosító szándék megjelenítésére kiváló médiumnak bizonyultak a közigazgatás új intézményrendszerei, amelyek kezdetben - az 1720-as évek végéig - gyakorlatilag katonai igazgatást jelentettek. A katonai jelleg csak fokozatosan változott meg. A régi vármegyék nemessége, a mezővárosok, kiváltságos területek csak nagy nehézségek, jelentős gazdasági terhek árán, szívós közjogi és néha fegyveres küzdelemben kerülhettek újra birtokon belülre. A visszahódítás költségeit a helybéliek finanszírozták. Mivel a centralizáció militáns körülmények között valósult meg, nem csodálkozhatunk, hogy a konfliktusokról szóló társadalmi diskurzusok is szimbolikusan militáns jelleget öltöttek. A boszorkányperekben nem véletlenül beszélnek a boszorkányhiedelmek katonás formáiról, a boszorkányszervezetek hierarchikus, tiszteket és közkatonák foglalkoztató rendjéről. Végül pedig ugyanezért lehet a legfőbb vád az Európában széles körű nyilvánosságot kapó szegedi boszorkányperekben, hogy az esőt a töröknek adták volna el, újra lepaktálva az ellenséggel. Az ördögképzetek törökös vagy magyaros és még az 1750-es években is jelentkező kurucos jellege is - melyről most sajnos csak kevés szó esett - csak ebben a militáns, puskaporos hangulatban érthető meg igazán. Ahogy a Habsburg berendezkedés államhatalmi propagandája démonizálja a kurucokat és az illegalitásba vagy a száműzetésbe kényszerülő rebelliseket, úgy lesznek ők a normalitással ellentétes helyzetben a boszorkányképzetek médiumai, az egykori magyaros világ pedig így lesz idegen saját hazájában a beáradó külföldiek szemében is. [5. ábra]