Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai

években hozott boszorkányüldözés elleni intézkedések nem pusztán a bíróságok hatáskörét korlátozták, majd vették el végül ezek jogát boszorkány- és varázslóperek lefolytatására, hanem részei voltak egy szélesebb körű reformkísérletnek, amely viszont már III. Károly uralkodásától számítható. Sőt, ha az összesített adatokat nézzük, minden korábbi kutatási eredménnyel ellentétben, ma már az üldözés tetőpontját nem III. Károly uralkodása idejére diagnosztizáljuk, hanem Mária Terézia uralkodásának első évtizedére. A „ki kit vádol" folyamat összes tényezőjének - és e tényezők változásainak - felmérésével megállapítható az is, hogy e társadalmi keret általános érvényűe, vagy helyhez, időhöz, illetve bizonyos gazdasági - társadalmi formációkhoz köthető érvényessége van-e? A „személyes kapcsolatok" mint a boszorkányideológia kerete más társadalmakban is érvényesnek látszik, de vannak eltérő tapasztalatok is. [3. ábra] Például az, hogy maguk a boszorkányperek - a bennük tapasztalható boszorkányság váddal inkább a közösségek belső konfliktusaira világítanak rá. A vádlottak és a vádlók nemzetiségi hovatartozását - de még inkább a saját közösség és az idegenségből fakadó társadalmi marginalitást vizsgáló statisztika szerint egyértelműnek látszik az a Pócs Éva által megfogalmazott tétel, hogy: „Európában gyakorlatilag nincs idegen boszorkány. A valamikori 'idegenvádak' az újkori falusi boszorkány ellen nem mint idegen ellen irányulnak. Ha megvizsgáljuk a közép-európai boszorkányperek vád alá került személyeit, kiderül, hogy nem, vagy igen szórványosan vádolnak idegeneket boszorkánysággal; az esetek elsöprő többségében a boszorkány saját közösségen belüli ismerős. Ez törvényszerű: a kora újkori európai boszorkányság, mint csapásmagyarázó és feszültségfeloldó intézmény a közösségen belüli feszültségek feloldására hivatott. "

134 A közösségen belüli megvádolt személyek arányosan magas száma mellett azonban mégis szép számmal akadunk „kívülről" érkező idegenekre. Sőt a boszorkányperektől függetlenül a 18. századi Magyarország demográfiai helyzete éppen arra példa, hogy nagyszámú idegen érkezik hazánkba. Nagy részük telepes, akik ráadásul nem egy helyről, hanem Bajorországtól kezdve, Thüringián át az osztrák örökös tartományokból, Cseh- és Morvaországból, vagy egyszerűen a felvidéki területekről költöznek át. Ebben a helyzetben tehát nem a nyelvi vagy a kulturális különbségek határozzák meg az idegenséget, a magyar vagy a magyarországi telepes vagy szökött jobágy az adott térségben éppúgy idegen lesz, mint a kívülről érkező. Elfogadva ezt a tézist, de finomítva azzal, hogy a lokális közösségek a 18. századi sajátos magyarországi demográfiai és társadalmi hatásoknak köszönhetően önmagukban is hordozták, hordozhatták az „idegenség" konfliktusgerjesztő tulajdonságát, általában a boszorkánypereknek az európai gyakorlattól eltérő 18. századi felfutását is talán ennek tudhatjuk be. Alapvető PÓCS 2002: 441-455.