Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai
szkepticizmus, a felvilágosult kétely, a természettudományos kritika érvényre jutása, a jogrend elégtelenségének felszámolása és a hatóságok közreműködésének lanyhulása vagy az üldöző közösség lelkiismereti válsága. 132 Ha a boszorkányüldözést társadalomtörténeti összefüggésbe állítjuk, szükségesnek látszik, hogy a kora újkori Európa boszorkányüldözésének mentális előzményeit és időhatárait alaposabban átgondoljuk. írásomban egy konkrét példán szeretném bemutatni, Közép-Európa egy adott társadalma hogyan reagált a társadalmi stressz és a környéken megkezdődő boszorkányüldözés kihívásaira. A vádak szociológiájának mikroszintje helyett érdemesebb azonban a vádak ökonómiájának makroszintjét vizsgálni akkor, ha a globális értékeket és a boszorkányüldözés három évszázados történetét vesszük alapul. Talán nem baj közgazdasági terminusokat is a beemelnünk az elemzésbe, amelyek némileg közelebb visznek minket a nagyobb léptékű folyamatok megértéséhez. Az alábbi fogalmakat gondolom érdemesnek használni majd, mint a „piac", a „kereslet-kínálat", a „szolgáltatás", az „import" és az „export", illetve a „konjunktúra" fogalmak. A rendszer legmeghatározóbb eleme a páciensek, a mágikus-gyógyító eljárásokat igénybe vevő kliensek csoportja volt, mely természetesen nem alkotott homogén és összefüggő valódi közösséget, tagjainak társadalmi hovatartozása pedig nagyon vegyes volt. A mágikus-gyógyító tudást képviselők viszont egy jól körülhatárolható - akár a perek alapján is megrajzolható kapcsolatrendszerben működtek. Ez részben-egészben összefüggésben volt a közgyógyítás szélesebb spektrumú piacával. Az ahhoz való viszonyt, hol az azonosulás, hol az elhatárolódás jellemezte. Valójában sokkal nagyobb területű lehetett a két piac közös halmaza, mint a különálló részeik. A mágikus piac lényegében elválaszthatatlanul működött a gyógyítók piacától és viszont. Működésüket a páciensek felöl jövő kereslet, és az általuk gerjesztett kínálat határozta meg. Ám mindkettőn több-kevesebb mértékben kontrollt gyakoroltak elsősorban az államhatalommal összefonódva működő intézmények, így a jogszolgáltatás, az egyházak és többé-kevésbé a hivatásos gyógyítók szervezetei. A kontroll azonban nem csak azt jelentette, hogy tiltották, tűrték, esetleg támogatták a piac működését, hanem olykor az intézmény képviselői maguk is részesei voltak annak. Az igazságszolgáltatásban bár a kontroll volt a meghatározó, de felismerhetőek a boszorkányperes eljárásokban is azok a mechanizmusok, amelyek a társadalom megjavítását és az egyének gyógyulását voltak hivatva elősegíteni nem ritkán mágikus eszközökkel. Szintúgy az egyházak, a katolikus és a protestánsak egyaránt, szertartásaikkal, a karizmatikus erőt képviselő vagy hordozó tagjaikkal konkurenciát jelentettek a mágikus és a gyógyító piac laikus szereplőivel szemben és kontrollt gyakoroltak azok felett. A medikalizációval kiépülő hivatalos orvosi intézmények a 16-17. században hézagosabban, a 18. SCHOENEMAN 1992.
