Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)

Bevezető

A forrásszövegek mondatokra és mellékmondatokra való tagolásánál a mai helyesírást követtük. A következő kérdésre adott választ gyakran az előző pontnál elkezdték, az ilyen töredék mondatokat egyesítettük. A forrásszövegeknél a szavak egybe- és különírása a mai helyesírást követi. A mai helyesírástól eltérően egybeírt szavakat, különösen az is szót különírtuk. A kötőjeles írásmódot csak ott tartottuk meg, ahol ma is kötőjelesen vagy egybeírjuk a szavakat. Kötőjeles írásmódot vezettünk be az -e, -é kérdőszócskánál, amelyet a forrásokban rendszerint egybeírtak a megelőző szóval, továbbá a szókettőzéseknél: ki-ki, egy-egy stb. esetében, amelyeket hol külön, hol egybeírtak a 18. században. A földrajzi neveket abban a formában közültük, ahogyan a forrásban olvasható, ha azonban a földrajzi névből képzett melléknév esetében értelemzavaró a különírás, akkor kötőjeles írásmódot alkalmaztunk (pl. nagy pécselyi helyett nagypécselyi, borsos győri helyett borsos-győri) A magánhangzóknál az ékezeteket a mai helyesírás szerint alkalmaztuk, mert a forrásokban gyakran elhanyagolták az ékezeteket vagy csak hosszú ékezeteket használtak. Ha nem értelemzavaró, akkor megtartottuk a források /-ző, e'-ző vagy o-zó írásmódját, ami valószínűleg a korabeli kiejtést tükrözi. Az y-t, ha i-t vagy j-t jelent, átírtuk, ugyanígy az i-t, ha j-t jelöl, a j-t, ha j-t jelöl. Ha egy szót kihagytunk vagy megváltoztattunk, akkor ezt többnyire a lábjegyzetekben rögzítettük. A tollhibákat megjegyzés nélkül javítottuk. A számjegyeket egytől tízig betűvel írtuk, kivéve, ha pénzt jelölnek. A betűvel írt évszámokat számmal írtuk, a számmal írt hónapneveket betűvel. A hiányosan írt évszámokat kiegészítettük. A forrásokban használt rövidítéseket az m. p. (manu propria), az F. S. (locus sigilli) és az j\ v. (sit venia verbo) kivételével a magyar, a latin és a német szövegekben egyformán feloldottuk, ennek során mindig a korabeli alakra egészítettük ki a szót, pl. a Fer. rövidítés feloldva Ferenc? lett és nem Ferenc. A magyar szövegekben előforduló és gyakran ismétlődő latin kifejezéseket és jelentésüket szószedetben, a teljes latin mondatok fordítását viszont lábjegyzetben közöltük. Ettől Pápa város esetében eltértünk a könnyebb olvashatóság érdekében. A német szószedetben az első oszlopban megadtuk a szónak a mai szótári alakját, a másodikban az iratokban használt alakját is. A forrásokban szereplő fogalmak megértéséhez ma már számos segédkönyv áll rendelkezésre. Különösen ajánlható az Úriszék című kötetben található Nomenclatura, a Magyar történelmi fogalomgyűjtemény, illete a Magyar történelmi fogalomtár használata. A hasonló forráskiadványok (pl. a Bihar, Sopron, Zala megyei kötetek) kimerítő tájékoztatást adnak. Az úrbérre vonatkozó Veszprém megyei fogalomtár összeállítása az urbáriumokat, telepítési és úrbéri szerződéseket tartalmazó kötet után várható.