Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)

Ajánlás (Lasztovicza Jenő)

Ajánlás A levéltárakban őrzött írott források a magyar nép egyik legértékesebb kincsét képezik. Generációk sora hozta létre őket, mi is igyekszünk hozzátenni a magunkét. Ezek a történeti értékű iratok tiszta forrást jelentenek, ezért nagy felelősség a tolmácsolásuk, különösen azért, mert némelyik német vagy latin nyelven keletkezett közülük. írni is csak úgy szabad belőlük, mintha nagyapáink, dédapáink, ükapáink figyelnék írásunkat. Hog)' a levéltárak ne maradjanak iratmúzeumok, szükség van arra, hogy az általuk őrzött legértékesebb forrásokat közzé tegyék a társadalom számára. A századok során bekövetkezett számtalan iratpusztulás miatt, mely megyénket sem kímélte, csak örülhetünk annak, hogy a helytörténetírás egyik leggyakrabban használt forrástípusát, a Mária Terézia által kiadott kilenc kérdőpontra adott feleleteket a szerzőnek szinte teljes számban sikerült felkutatnia. A szakirodalom eddig 128 olyan megyebeli településsel számolt, ahol végrehajtották az úrbérrendezést, ezért még túlteljesítésről is beszélhetünk, hiszen 137 paraszti vallomást tartalmaz a kötet. Ezekben a paraszti vallomásokban a községek, mezővárosok bírái és esküdtjei eskü alatt vallottak településeik jogi, társadalmi és gazdasági viszonyairól. A most kiadásra kerülő kötet hitelesen adja vissza a korabeli nyelvet. Egy kicsit nehézkes ez a nyelvezet, egy kicsit körülményes, nem véleden, hogy meg kellett újítani, de mégis a miénk, a mi édes anyanyelvünk, amelyet elődeink beszéltek és amelyen írtak és gondolkodtak. Csak örülni lehet annak is, hogy a kötetben német nyelvű források is megjelennek, mivel német telepes községeinkben a paraszti vallomásokat a lakosság anyanyelvén rögzítették. Mi, akik a megyei önkormányzatban dolgozunk, kíváncsisággal olvassuk a kötet bevezetőjének megállapításait arról, hogy a 18. század egyik legnagyobb közigazgatási feladatát, az úrbérrendezést kik és mennyi idő alatt hajtották végre. Az írni-olvasni tudásnak e kötetből is nyilvánvalóan megállapítható alacsony szintjén imponáló teljesítménynek értékelhető az, hogy a vármegyei tisztviselők két hónap alatt elvégezték a megye településeinek legnagyobb részén a paraszti vallomások írásba foglalását és az úrbérrendezés során végrehajtandó számos feladatot. Bizonyára segítette ebben őket a közigazgatási tapasztalatuk, a jogban való jártasságuk, kiváló nyelvismeretük és helyismeretük. Különleges értéke a kötetnek az, hogy név szerint megismerjük belőle a települési önkormányzatokban helyet foglaló közel ezer községi, mezővárosi elöljáró nevét, így egyben egy közigazgatási névtárat is a kezünkben tartunk. A kötet szerzője eddigi pályafutása során publikációinak többségét a történeti Zala megyéhez tartozó Balaton-felvidék, továbbá Veszprém város történetének szentelte. Azt vallja, hogy egy vidéki levéltárosnak-történésznek szűkebb hazája legfontosabb hagyományaival kell foglalkoznia, pl. a megyebeli borvidékek, a szőlő- és borkultúra és a fürdőkultúra történetével. A történetírás eszközeivel, a sajtón és az interneten keresztül és saját kiadású könysorozatával is mindent megtesz azért, hogy a legújabb kutatási eredmények eljussanak a közigazgatási szakemberekhez is, javítsák az idegenforgalmi tájékoztatás színvonalát.