Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)
A községek feleletei
zetes és vitézleő Kolmár János úrnak, mint azon helységh földesura fiscalissának jelenlétében élőnkben bírván a' megírtt helységnek elöljáróit, nevezet szerént Méregh András törvénybírót, Bálint János öregbírót, Nóvák János, Szabó Márton, Torma Mátyás és Biróczky János eskütteket, és azokat meghiteztettvén, elsőben is Fölséges Aszonyunk által kegyeimessen kiadott kilencz punctumokra megkérdezvén s examinálván, hidk szerént eképpen tettek feleletet tudniillik. Ad 1-um. A lakosoknak semi urbáriuma sincsen. Ad 2-um. Az helységbélieknek kétrendbeli contractussok lévén, az elsőt 1724-dik esztendőben Januarius holnapnak 5-dik napján, a' másodikat pedigh és utolsót 1750-dik esztendőben decembernek 27-dik napján nyerték a' földesuraságtul, mely utolsó contractus szerént adóztak és szolgáltak, kivévén azt, hogy azon új contractustul fogva 15 esztendeigh a' borsóvetés helett először egy ideigh minden lakos három nap egyaránt, azután pedig egy hétigh Pápa vidéke körül levő jószágában arattak, s az ideigh a' contractus értelme szerént borsót nem vetettek, és jóllehet azután is az uraság által parantsoltattak aratásra, de ők nem mentek, hanem két idén borsót vetettek, egy idén pedigh malomfát vittek az uraság számára, az utolsó contractus előtt pedigh minden helyes gazda 6 forintot, félhelyes 3 forintot, házos zsöllér 2 forintot, ház nélkül való zsöllér pedigh egy forintot és 50 pinzt esztendőnkint adot az uraságnak, azonföllül karácsonra és pünkösdre egy-egy őzet vagy egy-egy borjút adot az helység az uraságnak. A' kilenczedet mindenféle termésekbűi, kivévén a' kerti veteményeket, kiatták az uraságnak, és azt részében elnyomtattván, szemül Pápára vitték, úgy a' méhekbűl is a' kilenczedet kiatták, ha pedig az ki nem tölt, minden rajtul 10 pinzt. Ha telelő makk volt, minden öreg s. v. sörtvéstűl és két sűdőtűl, úgy négy malacztul 20 pinzt, ha pedig kevesebb volt, ennek felét, úgymint 10 pinzt makkbért attak a' földesuraságnak. Ad 3-ium. Mármost az utolsó contractus szerént adóznak és szolgálnak, a' mely mellett is ha az edig bírtt szántóföldgyeik és rétyeik, úgy több haszonvételeik nálok hagyattattnak, továbra is megmaradni kívánnak, azonkévül más szolgálotot tenni nem kinszeréttettek, hanem jóakaratbul némely fuarozásokat tettek esztendőnkint. Ad 4-um. Az helységbélieknek az határban malmok lévén, melytűi az uraságnak 4 forintot fizetnek, azonkévül rétye is vagyon a' communitásnak, mellyen közönséges esztendőben két szekér széna terem. A' korcsmát esztendő által bírják, melytűi arendát az uraságnak fizetnek 30 forintokat, az utolsó contractus előtt pedigh 15 forintot fizettek. Magok marháinak szükséges legelőjek vagyon, úgyhogy más határokban marháikat kibérleni nem kénszeréttettnek. Vagyon azonkévül tűzre és épületre való fájok is elegendő. Esztendő által szenet égetnek, mellyet Győré és Komáromban, némellyek Szent Mártonban is hordván, abul pinzt vesznek bé. Alkalmas búzatermeő földök is vagyon, hanem a' mikor nagy záporesők vannak, a' nagyob hegyeken és árkos helyeken a' menyiben földgyeik feküsznek, azokban kárt vallyanak, mivel az hegyekrűl rész szerént vetésseiket lehorgya, és a' völgyben lévőket iszappal eltölti. Az határban szőlőhegy sincsen.
