Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)
A községek feleletei
mivel majorjában s kertyében a' várbul levezető igen rosz utak reparacziójára költ, ugyaninend gondollak is, hogy eőexcellentiáját ezen segítségadásra ebbéli tulajdon maga commoduma vitte reá, a' többinek terhét mind magok viselték. Ezeken kívül semmi más beneficiumokat nem vesznek, egyedül, hogy a' kinek minemű distractióra való jószága vagyon, azt pénzé fordíthatva, s szabadon adhat és vehet ki-ki szükségire való és föltaláltató jószágott. Őrlő malmai külömb-külömbféle uraságoknak vannak ismét ezen városban oly hasznos Séd nevezetű s a' várost körösztülfolyó vízen, a' melyekben itt helyben őrölhetvén, külső vidékre őrleni nem szorulnak. Fogyatkozásokat pedig és maleficiomokat ezekben érzik, hogy tűzre való fáézása valamely csekély haraszton kívül éppen nincsen, nem hogy elegendő volna, hanem a' körül lévő falukrul a' piaczra behordani szokott eladó fát magok szükségire pénzen veszik, kiknek pedigh közülök vonyós marhája vagyon, erdőtt arendálván, szükséges fájókat úgy horgyák. Pascuoma, vagy is legellő mezeje is igen kevés, mert a' mostani urbáriumkor is s utána is a' minemű pascuoma s faizása volt a' városnak, azt circiter 1754-ik esztendőben néhai méltóságos püspök Biró Mártony uram eő excellendája a ' Nemes Káptalan ellen processust indítván, elvesztette, és az Ördögrágta kűig lett az határozás, holott azelőtt egész a Bükkig, vagyis Vaskapuig, Gyöngyös kalicztáig és Esztergál kútig ember emlékezedt fölül halladó időtűi fogva mindenkor a városnak volt bírásában az föld. Marha legellője, fáézása és mindennemű usussára nézve azon időtűl fogva pedig, tudniillik az határozásnál fogva azon notabilis plagátul elesvén a' város, annyi marhát sem tarthat, a' mint kiteczik azon időbéli facultások conscriptiójábul a' mostanival combinnáiván, és ugyanazon plagának mekkoraságát a' conscriptorok által megmérettetem kívánnyák (jelen lévő Szabó András fiscalis uram pedig ezen megméretetés ellen a Nemes Káptalan részirűl előre is protestált), hogy kiteczenék, menyi beneficiomoktul esett el a' város, a' mi csekélységh pedig a' város széllin az Ördögrágta kőig maradott, a' mind sovány, kősziklás, haszontalan és égemény, mégis a' marhatartó lakosok a' forspontozás terhit (mely a' proportione beneficiorum tétetett reájok) az uraságoknak részire aeque kintelenétetnek praestálni, mind azelőtt, még a' város azon plagának bírásában volt. Ezen mondott piagát pedig néhai Biro Mártony püspök úr, mint hajdani veszprémi kanonok és praepost, mintegy 1739-ik esztendő tájjában márkoi helséget megszáUítván, maga mutatta márkoiaknak az Ördögrágta kőig az eő határjoknak lenni. Azután ismét veszprémi püspök korában az itt való káptolan ellen a főllebb attingált metalis processust elkezdvén, ismét ezen piagát mind a' főllebb kitett jelekig s menyekei pusztáig, amint régenten veszprémiek bírták, ductussában Veszprémhez bekerítette. Ezen plagán és nevezetessen a' hol azelőtt veszprémieknek marháik innya és delelni szoktak, belül Veszprém felé értvén, sok száz ember munkája által egy darab rétet irtván a' város a' nálok quártélozni szokott militia szükségére, ezen rétet is előbb a' méltóságos Biro Mártony úr mint püspök tőlök elfoglalta, eő excellentiájátul pedig annak utánna a' Veszprémi Nemes Káptalan maga birodalma alá vette, és így minden reátett erejek, fárotságok a' városiaknak és kölcségek fizetetlenül mai napig is oda vagyon,
