Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)
A községek feleletei
rint pedigh Horváth Mihályt városi bírót, Kazó Istvánt, Szaur Jánost, Oszlányi Lászlót, Varjú Pétert, Bognár Jánost tanácsbéli eskütteket, Keresztesi Szabó Miklós várossi embert és Zsolnai Pált vásárbírót, és azokat megesküttetvén, Felséges Aszonyunk által kegyeimessen kiadott kilencz punctomokra megkérdezvén s examinálván, ekképpen adtak feleletet tudniillik. Ad 1-um. Igenis vagyon urbarioma ezen városnak, mely 1748. esztendőben a' Tekintetes Nemes Vármegye által elaboráltattván, a' felséges curia által is azután approbáltatott, melynek, ami az urbarialis regulára czéloz (mivel magában a processus igen nagy), azon punctomit itt az elöljárók sub numero l-o beadgyák. Ad 2-um. Ezen urbárium előtt pedig még néhai méltóságos veszprémi püspök gróff Eszterházi Imre úr eő excellentiájátul volt nékik és vagyon most is kezeknél 1723-ik esztendőben kiadott örökös contractusok, melyet is, hogy akorbéli városiak acceptálni nem akartak, egynihányot a' tanácsbéliek közül Pápa várossában megtömlöczöztettvén ez titulált akkori méltóságos püspök, és így osztán kintelenítettek azon contractusra állani, mivel annak előtte soha ezen város senkinek sémit sem adott, és senkit földesurának nem ismert az egy koronás fejedelmen kívül, s ugyanezen contractust is párban itten az elöljárók sub numero 2-o beadgyák. Ad 3-um. Mivel itt a' főllebb kitett mód szerint mind contractus volt és vagyon, jóllehet már ennek usussán kívül vannak, s mind pedigh urbariomjok, azért ezen kérdés őket nem is illeti. Ad 4-um. Ezen városnak vagyon négy holnapi korcsmáitatása, úgymint Szent Mihál naptul fogva Gyertya Szentölő Boldog Aszszony napig, de ezen korcsmáitatást is így kell érteni, hogy azalatt az idő alatt példának okáért, ha az egész városba folna egyszerismind 18 korcsma, tehát ennek tizenketteje a városé, hata pedig ugyan Veszprém várossában lakozó nemesseké. Vagyon ismét a' veszprémi territóriumban a' közönséges város számára esztendőnként, midőn essős idővel füvet terem, megkaszálható egy darab Alsó réth nevezetű rétytye, circiter négy, eöt jó szekérrel s néha, amint az esztendő hoza, többet is lehet kaszálni rajta, de ha vizes esztendők nincsenek, amint ezen 1767-dik és 1768-dik esztendők valának, semmit sem lehet rajta takaríttani, és ezen szénával hozzájok quártélban beszálló s más transennalis katonák lovaiknak szoktak providiálni, ezenkívül a' városnak fölső részin ugyan veszprémi földön vagyon ismét egy darab pénzen vett réttye, de már ez víz mellet lévén, esztendőnként kaszáltathatik, és circiter két szekér szénát terem, ezeken kívül pediglen valami esztendők által a' militia számára szükséges, mind pénzen kinteleníttettnek megvenni. Ezen két réten kívül pedig senkinek a' városi lakosok közül csak egy szál szénatermő réttye sincsen. Item 1764-ik esztendőtűi fogva mind ez ideig helpénzt, egy-egy szekértűi, ha legnagyobb a' terhe, egy petákot, alább való módon terheltetettektűi pedig kevesebbet vesznek és szednek a piaczon, mivel nagy költséges fáratságal Veszprém várossának három uczáját s piarczát kővel kirakatták, jóllehet a' méltóságos mostam uraságh ezen költségtételben őket 800 forintokkal megsegítette, ez pedig csak az egy piaczi uczára insumáltatván, eő excellenüájának leginkáb hasznát,
