Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)
A községek feleletei
elöljáróit, nevezett szerint Balogh Ádám bírót, Kovács György, Horváth Mihály, Németh János, Kapocsi István eskütteket és Ács Ferencz lakost, s azokat megesküttetvén, elsőben is Felséges Aszonyunk által kegyeimessen kiadott kilencz punctumokra megkérdezvén s examinálván, hitek szerint ekképpen tettek feleletet tudniillik. Ad l-m. Urbárium még eddig ezen helységben nem volt. Ad 2-dum. Contractus sem volt ezen helységben, hanem némely része a' méltóságos uraság részirűl ezen helységnek jobbágy, némely pedig árendás lévén, azok a' régi bevett szokás szerint (mellynek bizonyos esztendejérűl nem emlékezhetnek) mind ez ideig szolgáltak, s arendát is fizettek. Ad 3-ium. Ezelőtt mintegy négy esztendővel a' méltóságos uraságnak minden gazda egy-egy csibét adott, de azulta sem azt, sem mást nem adnak, ezen adomány pedig a' lakosok emlékezetire mindenkor lévén, mikor hozattatott bé, arrul nem emlékeznek. Ad 4-tum. Az itt való compossessoroknak embereivel a' méltóságos uraságnak engedelmébűl korcsmáitatások vagyon. Malom is vagyon ugyan az határban, de az lakosoknak őrléseket nem győzvén, más malmokban kiszorulnak. Tűzre való fája penig az uraságnak engedelmébűl ingyen elegendő vagyon. Épületre való fa ezen határban nem találtatván, az legeltető mező is szoros lévén, a' szomszéd határokban kenteiének legeltetést arendálni, mivel pedig Pápa városa és Balaton melléki szőlőhegyek ezen helységhez közel vágynak, azért akár eladásban, akár kézi munkával és fuvarozással pénzt könnyebben kereshetnek. Ad 5-tum. Az földeknek és réteknek az egészheles gazdákra nézve is itt bizonyos száma s rendi nem lévén, abbul ki többet, ki kevesebbet bír, a' mint azt a' mostani conscriptio vagy följegyzés meg fogja világosíttani, sarjút pedig kaszálni nem lehet. Ad 6-tum. Akik ezen helységben a' méltóságos uraságnak árendás lakosi s jobbágyi vágynak mindnyájan tudniillik, egy-egy gazda négy marhával s két emberrel szolgálta mindenkor az uraságot, hanem az árendások esztendő által az emiétett négy marhával tíz napot szolgáltak, és 5 forint készpénzt fizettek, odaszámláltatván a' konyhára való adományok. Az örökös jobbágyok pedig hasonlóképpen négy marhával, két emberrel minden héten egy napot, gyalog pedig minden héten két napot szolgáltak az uraságnak, pénzt is 5 forintot fizetvén. A' midőn Devecserben a' munkára ezen lakosok közül valaki későbben menvén, napkelettűi fogva napnyugotig nem robotolt, tehát akkor az ollyatén fogyatkozást tovább való munkájával hellyre kellett állíttani, és így napkeletig való menések és a' munkábul napnyugott után való viszatérések semmiben sem tudódott. Ad 7-mum. Mind ez ideig mindenféle mezei termésbűi az házi kerteken kívül kilenczed helett tizedet adtak az uraságnak, ezen méltóságos uraságnak több s szomszéd jószágiban is így lévén a' szokás, s nem is emlékeznek arrul, hogy ezen Nemes Vármegyében kilenczed adattatnék. Az emiétett roboton és készpénzen kívül pedig semmit sem adtak.
