Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Bevezető

Bevezető Veszprém Megye Önkormányzatának a Magyar Millennium tiszteletére létrehozott programja keretében, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával egy régóta tervezett, megyénk története szempontjából alapvető munka kerül most kiadásra. Az 1696, 1715. és 1720. évi országos összeírások Veszprém vármegyei részeit Takáts Endre, a Veszprém Megyei Levéltár hajdani igazgatója fordította le nyugdíjazását követően, még az 1970-80-as évek fordulóján. 1989-ben levéltárunk kiadta - szintén Takáts Endre fordításában - Bél Mátyás leírását a vármegyéről, s a tervek szerint e három összeírás anyaga is abban a kötetben kapott volna helyet. Akkor ez nem valósult meg. A fordító lelkiismeretes, sok nehézséggel járó munkája rendkívül értékes a település-, népesség-, társadalom- és gazdaságtörténettel, valamint a történeti névtannal foglalkozó kutatók, sőt még a családtörténet iránt érdeklődő laikusok számára is. A két korszak határán született összeírások együttesen igen szemléletes és részletekbe menő képet adnak a korabeli Veszprém megye lakosságáról, annak életkörülményeiről és a települések gazdaságának állapotáról, teherbíró képességéről. Az összeírások születésének háttere, forrásértéke A XVII. század végén, a török kiűzését követő években a Habsburg-államhatalom minden erővel igyekezett megvetni a lábát a felszabadított magyarországi területeken. A rendek jogait, intézményeinek hatáskörét korlátozták, az új szerzeményként (neoacquisita) kezelt, a töröktől visszafoglalt földekért fegyverváltságot követeltek. A beszállásolt katonák kötelező eltartásának terhe - egyfajta természetbeni adóként - a jobbágyságra nehezedett, s eközben próbálták megtalálni az állami adó további növelésének minél hatékonyabb módját is. A XVII. század magyarországi adórendszere a portaszámok mint adózási kulcsszámok megállapítására és szétosztására épült. Az egyes településeken megállapított portaszámokat megyei szinten, majd a megyék portaszámait országos szinten összegezték, az országra egy összegben - főként a hadsereg eltartási költségei alapján - kirótt adót pedig a portaszámok arányában osztották vissza. A portaszámokat időnként módosították, hozzáigazították az adófizetők anyagi helyzetének változásaihoz. A számításokhoz az alapot legtöbbször az összeírások szolgáltatták.

1 A dikátorok elsősorban a jobbágyok vagyonát, ingóságait mérték fel, ez alapján határozták meg a településre eső portaszámot. Tehát a XVII. század végén a portális adó voltaképpen vagyonadóként működött.

2 Veszprém vármegye a török időkben végvidék volt, itt húzódott a királyi ellenőrzés alatt álló területek és a hódoltság pontosan meg nem határozott határa. Pápa, Veszprém és Palota erősségei voltak errefelé a védelem első számú bázisai. A falvak sokat szenvedtek a harcoktól, portyázásoktól, viselték a kettős adóztatás terheit. 1 Pest-Pilis-Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása, I-II. Feldolgozta és az előszót írta: Borosy András. Budapest, 1997. (Pest megye múltjából 8.) 9-10.1. 2 Dávid Zoltán: Az 1715-20. évi összeírás. In: A történeti statisztika forrásai. Szerkesztette: Kovacsics József. Budapest, 1957. 146.1.