Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Fogalomtár

gyakran a prédiális nemesek is. A XVI. százzá végétől számos törvény rendelkezett adófizetési kötelezettségükről. Jogállásuk, gazdasági helyzetük és életmódjuk alapján az adómentes nemesség és a különböző szolgáltatásokkal terhelt jobbágyság között elhelyezkedő társadalmi réteget képeztek. törökbúza (Turcicum triticum): a kukorica korabeli elnevezése. Többnyire telkenkívüli állományhoz tartozó földeket (pl. irtásföld) vetettek be kukoricával, ezért azok nem estek földesúri szolgáltatás alá. urna (urna): másként akó, amely a XVI. században vált bormértékké. Országos mértékként 64 iccének felelt meg, azaz űrtartalma átlagosan 54,3 liter. Az akónak számos típusát használták országszerte, amelyek között kisebbek és nagyobbak is voltak. vajda (vajvoda): a szláv szó eredeti jelentése seregvezető, vezér. Különböző korokban számos területen használt fogalom. A XVI-XVII. században az 50-100 fős gyalogos-, valamint a naszádos század parancsnoka. Ebben a minőségében a lovashadnagy megfelelője a gyalogos egységeknél. Időnként a várkapitányt is nevezték vajdának. várőr (praesidiarius): a török elleni küzdelem során kialakult hivatásos katonaréteg, a vitézlő rend egyik alkotóeleme: a végvárak katonasága. Birtokukat vesztett közép- és kisnemeseket, illetve jobbágyokat találhatunk közöttük. A földműves néptől elkülönülő végváriak sokszor az állami vagy a földesúri adók behajtásában is részt vettek, esedeg egyenesen maguknak szedték az adókat. A hellyel-közzel érkező zsoldot fosztogatással vagy a várkörnyéki szabad, adómentes telkek megművelése révén egészítették ki. Vecseszék: a győri püspök Veszprém vármegye falvaiban élő praedialistáinak „vármegyéje", azaz prédiális széke. Székhelye Vecse (ma: Somlóvecse), ahol a szék közgyűléseit tartották és a szék vezetői tartózkodtak. Miután a prédiális (egyházi) nemesek nem voltak országos nemesek, a prédiális szék biztosított számukra kollektív kiváltságokat. Maguk választotta szolgabírák ítélkeztek felettük. vetés (seminatura): a gabonával bevetett szántóföld, parcella elnevezése. Az 1696. évi összeírásban a nyomás kifejezésére is használt szó: „két vetésre való földjük, két vetésre való határuk...", (vö.: nyomás) zsellér (inquilinus): általában a negyedteleknél kisebb jobbágytelket birtokló jobbágyok elnevezése. Házas zselléreknek is nevezik őket. A faluközösségben jogaik nem azonosak a telkes jobbágyokéval. Néhány holdnyi földjüket elkülönítetten művelték. Alacsonyabb cenzussal vagy kevesebb terményjáradékkal tartoztak földesuruknak. A XVII-XVIII. századi zsellérség jellemzője, hogy a jobbágyok szívesen váltak zsellérré. Ennek oka, hogy az úrbéres földekre túl nagy terhek nehezedtek. Bár a zsellérek többsége szegény maradt, kialakult egy módosabb zselléri réteg is, akik állattartással, bérelt pusztatelkek, illetve irtásföldek megművelésével, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A fenti fogalomtárat a következőkben közölt, ajánlott művek alapján állítottuk össze. A zárójelben, dőlt betűvel közölt latin kifejezések az eredeti források szóhasználatára utalnak.