Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A földesúr és a község közti magánjogi szerződésnek tekinthető urbárium Lovasra vonatkozó rendelkezéseit pontokba szedve a következőképpen foglalhatjuk össze.

8 1. pont : Eddig a földesúri regálé kiváltságot képező mészárszéket, kocsmát, továbbá a határbeli erdőt ingyen használta a helység, ezentúl minden jobbágytelekkel bíró gazda egy-egy forintot fizessen; a pénzt Szent Márton napjára adják be. 2. pont: Az uraság továbbra is igényt tartott az eddig adott „asztali hordó borra", kikötve, hogy az megfelelő minőségű legyen. 3. pont: Szent Tamás napjára egy vágni való sertést vagy helyette 5 forintot kell adniuk. Tehéntejből készült vajat együttesen 2 öreg meszelynyit kellett adniuk.

9 Ezen kívül minden gazda ludat, két tyúkot, a zsellérek egy-egy csirkét tartoznak Szent Mihály napra beszolgáltatni. 4. pont: Mindenféle termésből, így a borból is dézsmát (tizedet) kellett adniuk, s azt Veszprémbe kötelesek voltak beszállítani. Ezen kívül érvényben maradt a robot. amely az uraságnak végzett szántást, vetést, szénakaszálást, szénabehordást és a szőlők megmunkálását jelentette. 5. pont: A határban lévő minden malomtól évente Szent György napkor két-két forint árendát kellett fizetniük. 6. pont: A balatoni halászatot ezentúl árendálniuk kellett, aki engedély nélkül halászott, azt 24 forintra büntették. 7. pont: A hegymesterek kötelességévé tették, hogy gyümölcsérés idején, az uraság vasárnapi asztalára a termésből küldjenek. 8. pont: Amikor a földesurak vagy tisztjeik a helységbe érkeztek, őket illendően kellett tartani, s parancsaiknak mindenben engedelmeskedni. Az Urbárium egy csapásra véget vetett a faluközösség török korból származó kedvező jogi helyzetének, s meglehetős szigorral arra kötelezte a gazdákat, hogy ezután minden földesúri haszonvételi forrás használatáért fizessenek. A káptalannak szemmel láüiatóan hármas célja lehetett: meg kívánta szilárdítani földesúri hatalmát, biztosítani élelmiszerekkel való ellátását, s minél több készpénzre szert tenni. A nagyobb terheket - a korábbi szokásoknak megfelelően - arányosan osztották fel, s három fizetési terminust határoztak meg: április 24-ét, Szent György napját, Szent Tamás napját és szeptember 29-ét, Szent Mihály napját. Az Urbárium egyértelmű függést tükrözött, melyet bizonyít, hogy a földesúr nem egyezkedett a jobbágyokkal, hanem akaratát - a vármegye segédletével - rájuk kényszerítette. Arra sem tartottak igényt, hogy a szerződést a községekkel is aláírassák. Mivel az új szabályozás nemcsak a korábbi szokásokat rögzítette, hanem a jobbágyokra káros megszorításokat is tartalmazott, jó okunk van feltételezni, hogy az új rendtartás végrehajtása ellenállásba ütközött. 8 VEL VKL Urbárium capituli Weszprémiensis 1727. 9 Egy meszely = fél icce; a pozsonyi meszely 1593-ig 0,33 liter, azután 0,419 liter.