Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

39. Szálai István 38 Sáfár Anna 35 István 15 Mihály 9 4 40. Szálai József 55 Koczola Judit 45 2 41. Szíjártó István 52 Császár Anna 48 Erzsébet 18 Ferenc 15 — 4 42. Takács Sámuel 45 Balogh Katalin 36 András 13 Sára 7 Éva 4 5 43. Tánczos János 59 Nagy Judit 18 Ferenc 13 3 44. Török Péter 28 Weszprémi Éva 24 2 Lakosok mindösszesen 194 Az összeírás a rekatolizálás elindításának pillanatában ragadja meg a község lakosságát. A későbbi adatokkal összevetve azt bizonyítja, hogy a káptalan 1781-ig nem tudta átformálni a község felekezeti viszonyait. 1781 után a viszonylag békés együttélés korszaka következett, amely lényeges változást már nem hozott a felekezetek arányában. 1. JOBBÁGYOK ÉS FÖLDESURAK A lovasi társadalom a feudális viszonyok megszilárdulása után tagolt szerkezetű volt, amelyben a földesurak és telkes jobbágyok, házas zsellérek mellett az ún. agiliseket, szabadosokat és a kisbirtokos nemeseket is megtaláljuk. A iparosokat, regálébérlőket a földesurak és a vármegye felszabadították a szokásos jobbágyi adók többsége alól, ezért hívták őket szabadosoknak vagy libertinusoknak. A nemeslányt elvett jobbágyit és fiú leszármazottai „félnemes", vagyis agilis állapotba kerültek, hiszen a feleség és anya után használt-örökölt nemesi föld (a leánynegyed) után adómentességet élveztek, személyük után azonban a többi paraszt módjára adóztak, s a testi fenyítést is alkalmazhatták velük szemben. A meghatározó csoportot természetesen a jobbágyok adták, akiknek az élete lényegesen megváltozott a XVIII. században. Jogviszonyaikat 1766-ig magánjogi szerződések szabályozták. 1766 után - a Mária Terézia-féle Urbárium bevezetésével - a jobbágy-földesúr viszonyt közjogi szinten szabályozták. A lovasi jobbágyság jogviszonyainak rendezésére Acsády Ádám veszprémi püspök, Veszprém vármegye örökös főispánja az 1720-as években tett lépéseket. Az 1727-ben készített, s április 17-én Veszprémben, Sztankovánszky András Veszprém vármegyei alispán és Kenessey István táblabíró által hitelesített urbárium a káptalan birtokait számba véve, településenként szabályozta a jobbágyok jogait és kötelezettségeit.