Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

„Lovas község története" című könyv támogatói BÁCSI GYULA (Lovas, 1925-1997) Parasztszülők gyermeke, 8 általánost végzett. A II. világháborúban, mint leventét elvitték és 1945. februártól - 1950. decemberig Kijevben volt hadifogoly. A fogság után a nemesvámosi gépállomáson dolgozott. 1952-ben megnősült, neje Malárik Teréz. Két gyermekük született, Teréz 19534)an, Gyula 19564jan. Közben a gépállomásról Veszprémbe került a Megyei Tanácshoz. 1956. szeptember 1.-én lett a lovasi tsz. elnöke és szép eredménnyel sikerült vezetnie a gazdaságot. Mmikája mellett 1963-ban Gyöngyösön elvégezte a Felsőfokú Mezőgazdasági Teclmikumot, 1973-ban a MÉM Mérnök- és Elnökképző tanfolyamot. 1975-től nyugdíjazásáig a Balatonfüred-Csopak Tája Tsz elnökhelyettesként dolgozott. BÁcsi GYULA IFJ. (Lovas, 1956) alpogármester (1994-ig), ezután önkormányzati képviselő.. Anyja neve: Malárik Teréz. Nős, felesége Tóth Éva. Gyermekeik: Éva 20 éves, Rozália 11 éves. Az általános iskola után autószerelő szakmunkás képzettséget szerzett, majd 18 évet dolgozott a Balatonfüred-Csopak Tája Termelőszövetkezetben, amelynek jelenleg is tagja. 1993-tól mezőgazdasági és belföldi fuvarozói egyélű vállalkozásában tevékenykedik, és szőlőtermesztéssel, borászattal foglalkozik. BÁCSI GYULÁNÉ (szül. Malárik Teréz, Piliscsaba, 1933) Paraszti származású, az általános iskola 8 osztályát szülőfalujában végezte. 1952-ben Lovasra költözött és férjhez ment Bácsi Gyulához.. 1953-tól volt a lovasi, majd nyugdíjazásáig a Balatonfüred-Csopak Tája Tsz-ben dolgozott, melynek jelenleg is tagja.. Egész életét a mezőgazdaságban töltötte, munkájáért több ízben kapott kitüntetést. Családjából négyen voltak tsz-tagok (férje, apósa, fia). Két gyermekük született: Teréz (1953) és Gyula (1956). BÁN FERENC (Nagyberény, 1912) 1930-tól Veszprémben él és dolgozik. 1945-ig bognársegédként, püspöki inasként és vármegyei altisztként dolgozott. 1946-tól városi hivatalnok, 1954-1974-ig pedig Veszprém város anyakönyvvezetője. 1974től nyugdíjas, munkája mellett fafaragóként és helytörténészként is ismertté vált. Munkásságáért Veszprém várostól Pro Urbe (1995), Veszprém megyétől pedig Pro Comitatu (1997) díjat kapott. 22 évig volt a lovasi hegyen telektulajdonos és bortermelő. A lovasi hegy szerelmese. 1984-ben megírta a Lovas hegyközség történetét, de sok más hangulatos és ismeretterjesztő írása jelent meg Lovasról a megyei napilapban. Jelenleg özvegyen él és aktívan dolgozik, ír és publikál; öt gyermeke és hét unokája van. BÓKA ISTVÁN .dr. polgármester, politikus; a Veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett, ELTE Állam és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, majd jogász-közgazdász diplomát a Budapesti Közgazdasági Egyetemen kapott. Tősgyökeres lovasi családban született, 12 éves koráig itt élt. Az egyetem után KLSZÖV-nél