Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

krumplit, vagy az állatoknak takarmányt, kukoricát, szénát egyaránt. A mennyiséget forintra átszámítva határozták meg. A II. világháborút követő szűkös esztendőkben, amikor az embertelenül kivetett beszolgáltatások teljesítése sokak számára lehetetlenné vált, egy korábban nem létezett kereskedelmi kapcsolatot építettek ki az élelmesebb gazdák, szorult helyzetükből való kitörés szándékával, amely egészen 1956-ig működött. Ennek során egyesek borukkal kezdtek kereskedni úgy, hogy a nem bortermő vidékekre elszállították azt, ahol terményre cserélték be. így juthatott élelemhez a család, takarmányhoz az állatállomány. Előfordult, hogy a vetőmagot is csak ily módon tudták biztosítani. Ekkor vált erőteljesebbé a Somoggyal való kapcsolat is. A déli oldalról állatot, tojást egyaránt vásároltak, nemcsak pénzért, hanem cserével is. Ezek a közvetlen cserének kiterjedt alkalmaivá váltak. Történeti és jogügyleti előzményei ugyan korábbi századokra tekintenek vissza,

35 ezt a legutóbbi formát azonban a kényszer szülte. Nem maradt hosszú életű. A településen belüli szervezett bolti kereskedelem számára a XX. században hosszú ideig csupán egy szatócsbolt, valamint egy kocsma és mészárszék szolgált. Lovas, amint említettük már, döntően mezőgazdaságból élő közösség volt. A XX. század elején népességének több mint 80%-a élt mezőgazdaságból. A század közepére csökkent a számuk, mert egyre többen vállaltak az iparban munkát. Utóbbiak aránya 194l-re 10%-al megemelkedett.

36 A mezőgazdaságból élő népesség birtokviszonyai semmivel sem voltak rosszabbak, kedvezőtlenebbek, de jobbak sem a térség egészénél. A birtokosok 26,5 %-a kisbirtokos (5-10 kh földdel), míg 21 %a törpebirtokos (5 kh alatti földterülettel) volt. Csupán a gazdálkodók 15 %-át tette ki a megélhetést biztosító 10-20 kh-nyi birtokkal rendelkezők aránya az 1910-es években. Az 50-100 kh birtoknagyság az egész időszakban még a 4 %-ot sem érte el. Az 1940-es évekre ez az arány annyit változott, hogy a másik két birtokos réteghez viszonyítva emelkedett a törpebirtokosok aránya. Csökkent viszont általában a mezőgazdaságból élők száma, aminek elsősorban az iparba történő elvándorlás volt az oka.

37 A törpe birtokok, sőt, gyakran a kisbirtokok sem bizonyultak elegendőnek a megélhetésre. Valamilyen módon a jövedelem növelését meg kellett oldani, mert egyébként a tömeges ellehetetlenülés várt a népességre. Ennek igazolására több példával is szolgál a tágabb térség.

38 Ez a helyzet sajátos munkakapcsolati formákat hozott létre, amelyek túlnőttek a családi munkakapcsolat és munkamegosztás keretein. A jövedelem növelésének egyik módja a mezőgazdasági bérmunkásnak való elszegődés volt. Ezek a nincstelenek szakképzettséggel nem rendelkeztek, egyedül a mezőgazdasághoz értettek. Ez a bérmunkának egy jellegzetes típusát eredményezte, a vándormunkát. A falu eltartó képessége, munkaigénye lehetővé tette a helyieken kívül idegenek alkalmazá35 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: A vásár és jogi népszokásai. In: SZÖLLÖSI Gyula (szerk.): Vásártörténet Hídivásár. Debrecen, 1976. 333-376. 36 KOVACSICS József-ILA Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona II. Bp. 1988. 278. 37 Uo. 278. 8 SZALÁNCZY Károly: Néhány magyar földműves családtípus élete számokban. Debrecen, 1932. 8-19.