Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

faesztergályosok, kádárok, kötélgyártók, szíjgyártók, bognárok, asztalosok, csutorások, tarisznyások, cukorkások egyaránt megtalálhatók voltak.

25 Tőlük ki-ki kedvére, kívánsága szerint és pénzétől függően mindent megvásárolhatott. A füredi vásárok jellegzetes alakja volt a könyvárus, aki kalendáriumot árult, ami különösen kedvelt volt, hisz a hasznos tudnivalókon kívül minden jeles esemény feljegyezhető volt bele. Természetesen nem hiányozhattak e vásári sokadalmakból a vándoralakok sem: ide tartozott a jövendőmondó, akinek a kirakodóvásár hátsó részében állott a sátra. Kíváncsi és hiszékeny emberek keresték meg, jövőjük felől érdeklődve jósoltattak vele, aminek szabott ára is volt. Ennek a csoportnak jellemző figurája volt a planétás, aki egy tengerimalaccal húzatta a fizető személynek a planéta cédulát, jövendőjére vonatkozó jóslatokkal. Elmaradhatatlan személyeknek mondhatók a vásári forgatag koldusai, zsebmetszői és szerencsejáték űzői. A zsebmetszők jelenlétérc a kisbíró külön, dobolással és hangos szóval hívta fel a vásározók figyelmét, nehogy kár érjen valakit, bár ennek ellenére ez előfordulhatott. Lovas az idegenforgalomból, a nyaraltatásból közvetlenül szinte semmit nem éhezhetett. Néhány nyaraló kereste fel legfeljebb, ebből azonban haszon vajmi kevés származott. Viszont a környék idegenforgalmából, az Alsóőrsre, Balatonfüredre cs Balatonalmádiba irányuló, egyre jelentősebbé váló turistaforgalom cs üdültetés hasznából azonban jutott a falunak is, hisz ennek kiterjedtsége új felvevőpiacot jelentett. A falu kiváló adottságokkal rendelkezett a gyümölcstermesztés területén, amely már a XIX. század második felében is figyelemre méltó volt, s ezt a két világháború között is megőrizte. 1896-ban a Balaton-felvidék 27 faluja közül gyümölcsfáinak számát tekintve all. helyen állt. Legnagyobb számban szilvát, meggyet és almalát telepítettek a faluban, így ezek termése meghaladta a többi gyümölcsét, a körtéét, cseresznyéét, őszi-és kajszibarackét. Szilvafáinak számával a 27 falu között a nyolcadik, meggyfáival az ötödik, cseresznye Iáival a kilencedik, almafáival pedig a tizedik helyet foglalta el, a többivel a 13. és 16. helyen állt.

26 így érthető, hogy elsősorban a gvaunölcskcreskedelemben vett részt a település, ami rendkívül fontos kiegészítő jövedelmet biztosított lakóinak. Tulajdonképpen a gyümölcsészel és a kertgazdálkodás a kis- és törpebirtokos többségű társadalomban a gyarapodás irányában való elmozdulást jelentettek, amelyre számos jó példa található az egész magyar nyelvt erűi étről. A munkamegosztás fejlődésével, a közlekedés és a szállítás feltételeinek javulásával megnőtt a szervezett árucsere sajátos részét alkotó piacok jelentősége. Az önellátást nélkülöző városokat innen látták el élelmiszerekkel. A vásároknál a piacok kevesebb kötöttséggel jártak és szélesebb rétegek számára is lehetővé tették a kiegészítő kereset megszerzését.

27 Ez a folyamat indult el Lovason is. 5 LACKOVITS Emöke-LUKÁCS László: A vásárok és az árucsere néprajza a Közép-Dunántúlon. Székesfehérvár, 1987.25-26. 26 JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 1902. 285. "

7 V. ö. VIGA Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990. 143.