Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A falu kihasználva természeti adottságait megélhetési forrásait bővítette (kereskedelem!), megsokszorozva termelő tevékenységét. Azonban nem hagyható figyelmen kívül az az alapvető tény, hogy a település életmódjának fő és legfontosabb rendező elve a mezőgazdasági tevékenység volt. Az ennek során termelt felesleg tette lehetővé a földbirtoknak a szükségesnél kisebb, csekély vagy éppen hiányzó növelhetőségéből eredően a belőle származó hátrányok bizonyos kiegyensúlyozását. Ennek mozgatója a kereslet, egy másik közösségnél fellépő hiány volt. Pontosan ez a kereslet-kínálat, hiány és többlet adták az árucsere kapcsolatok, a különféle termeivények és javak cseréjének az alapját. Ez a jelentős, széleskörű kapcsolat kétirányú volt: egyszerre irányult a faluból kifelé és oda befelé. Az árucsere négy területen bonyolódott le: a vásárokon, a piacokon, a házalóéi vándorkereskedelemmel, valamint felvásárlással. így az eltérő termelési feltételek, a különbözőségek ennek a cserének az alkalmain és folyamataiban kiegyenlítődhettek. Ezek az alkalmak, szervezett formák a táji. települési lehetőségekhez alkalmazkodtak, megakadályozták mind gazdasági, mind kulturális téren a mozdulatlanságot, szerepet vállalva még a polgárosodásban is.

17 A mezővárosok vag}' mezővárosi nagyságú, vásártartási joggal rendelkező települések biztosították a paraszti árucsere színtereit, ezzel pedig a gazdasági kapcsolatok működőképességét jelentették. Egy-egy vásáros és piaci központ kialakította a maga vonzáskörzetét, amelyek minden bizonnyal már a XIX. század előtt valamilyen tormában megszülettek. Ugyanakkor nem zárhatók ki bizonyos változások sem. amelyek a mindenkori feltételekhez való alkalmazkodást jelentették. A Balaton-felvidék és benne Lovas is Veszprém és Keszüiely tiszta vonzáskörzetének területén helyezkedett el.

18 Az egész térséggel együtt a vásáros árucsere területéhez tartozott a falu

19 bár környezetével együtt csak bizonyos termeivényeivel. Utóbbiak között monokultúrás termeivények (szőlő, bor, gyümölcs) egyaránt jelen voltak, s az árucserébe elsősorban ezek kerültek be. A vásáros árucsere mellett létezett a közvetlen csere is, bár utóbbi döntően az önellátó közösségek jellemzőié,

20 Eg}' érdekes jelenség figyelhető meg a faluban. Az átlagosnál többen méhészkedtek itt, azonban ez a tevékenység annyira csak az önellátást szolgálta, hogy belőle semmi jelentősebb mennyiség nem került piacra. A szervezett árucsere legjelentősebbike Lovas számára is a vásár volt, amikor a közeli Balatonfüredet keresték lel a közösség tagjai mind a négy vásári alkalmon alapvető igényeik kielégítésére. Itt mezőgazdasági és kézművesipari termékek egyaránt vevőre találtak. Dankó Imre nyomán Viga Gyula kimutatta, hogy a vásárok döntően az adott táj termelőtevékenységének éves ciklusához igazodtak (gabona- és állatvásárok).

21 17 VIGA Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990. 29. 18 VIGA Gyula: i. m. 135. 19 ANDRÁSFALVY Bertalan: Az árucsere, a műveltség egyik meghatározója. In: Múzeumi Kurír Debrecen, 1982. 67. 20 VIGA Gyula: i. m. (1990) 138. 21 VIGA Gyula: Uo. 139.