Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A római korból az első maradványokat 1875-ben fedezték fel. Ekkor a káptalani szőlőben (9. lelőhely) egy téglasírt találtak. A sírban lévő csontváz mellett egy 23 cm hosszú, 9 cm magas, IV. századi trébelt bronzlemezes faládika volt, amelynek az alja és a teteje is hiányzott. A Hitter- (volt káptalani) malom környékén (2. lelőhely) a XX. század elején Ruzsinszky Bálint szórványosan heverő tegulákra lett figyelmes.

35 Az 1965-ös terepbejáráskor ugyanitt terra sigillata oldaltöredéket és egy kihajló peremű csésze töredékét találták meg, amiből korai római telepre következtettek. Az állami szőlőtelepről (4. lelőhely) 1922-ben egy római kori vassarlót is a veszprémi múzeumnak ajándékoztak.

36 Az állami szőlőtelepen, a vasúttól északra egy kút fúrásakar 2,5 m mélyen egy népvándorlás kori lovassír került elő, melyben az embercsontok mellett vaskardtöredéket is találtak a munkások.

37 A IV-IX. század között a Kárpát-medencében egymást váltották a nomád népek: a hunok, keleti gótok, longobárdok, majd az avarok, amelyek a Dunántúlt is birtokba vették. Az avarokat a 800-as évek elején a frankok verték le, s alapították meg Zalavár központtal tartományukat. A besenyők által szorongatott magyarok 896-ban hatoltak be a Kárpátmedencébe, s a folyóvölgyek mentén telepedtek le. A magyar törzsek keletről nyugatra haladva vették birtokba a Duna-medencét; a Dunántúlt 900-ban foglalták el és az itt élő szláv népességet uralmuk alá hajtották. A magyarok Balaton-környéki letelepedését mutatják a földrajzi nevek: a „sáros", „mocsaras" jelentésű Balaton (Balatín, Bolatín) szót a szlávoktól vettük át,

38 a környéken telepedett meg a településeknek később nevet adó Kál, a Lád, Keszi, és a besenyő eredetű Berény és Tomaj nemzetség. A honfoglalást követően Lovas ismét lakottá vált, amit a Királykút (9. lelőhely) környékén, a domb délkeleti sarkán talált, s IX-X. századinak tartott díszített edénytöredékek (oldal- és perem töredékek) bizonyítanak.

39 35 RUZSINSZKY Bálint: A Balaton környék archeológiája. Bp., 1920. 177. 36 ÉRI István (szerk.): Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Bp., 1969. 125. 37 ÉRI István (szerk.): Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Bp., 1969. 125. 38 BÁRCZI Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Nyelvészeti tanulmányok 1. Bp., 1951.13. 39 ÉRI István (szerk.): Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Bp., 1969. 125.