Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Lovas határain túlmutató, a kistérség fejlődésének előmozdítását szolgáló Borút Egyesület 2000 november végén alakult meg Paloznakon. A borturizmus fellendítése céljából 5 község: Alsóörs, Csopak, Felsőörs, Lovas és Paloznak lakossága Lovas székhellyel - létrehozta a Borút Egyesületet, amely Jásdi István elnökletével kezdte meg működését. Az egyesület elnökségét területi alapon választották: Csiszár Péter Alsóörsöt, Jásdi István elnök Csopakot, Nagy Sándorné Paloznakot, Rásky Ervin Felsőörsőt és Vajda Kálmán Lovas községet képviseli a vezető testületben. A község kulturális élete új színfolttal gazdagodott 1999 februárjában. 150 példányban megjelent a falu első újságja, amely - dr. Kis Ervin javaslatára - a Lovasfutár nevet kapta. Az önkormányzat „hírlevelét" kezdetben szerkesztőbizottság szerkesztette, tagjai voltak: Antal Eszter, Bácsi Tünde, Győri Miklós, Kemenes Dénes, dr. Kis Ervin (ő még az induláskor, februrár 11-én elhunyt), Pintér Kornél és Szabó Eszter, valamint katonaidejét polgári szolgálatosként itt töltő Szabó Zoltán. A szerkesztést 1999 májusától Pintér Kornél főszerkesztő irányította. Az újság télen 150, nyáron 300 példányban jelenik meg. A község életében fontos szerepet játszó, információs csatornaként szolgáló lapot a helyben lakó családok ingyenesen kapták-kapják kézhez. A hírlevél állandó munkatársai (a szerkesztőbizottsági tagok) mellett több külső munkatárs is jelentkezett írásaival. Az ünnepi írásokat Ajtós József esperes-plébános és Nagy Lajos református lelkész, majd utóda, Rásky Miklós írta; a rendőrségi híreket Grúber Sándor telte közzé; a polgárőrség ténykedéséről Szűcs József, a nyugdíjasklub életéről a krónikás Obermajer Imréné számolt be. A lapnak és munkatársainak nagy szerepe volt a 2000. július 6-án megnyitott nagysikerű helytörténeti kiállítás előkészítésében is, amely a községtörténeti monográfia írásához is számos tárgyi emléket és forrást tett közismertté. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a község jelentős mértékben fejlődött az 1990-es években; az infrastruktúra fejlesztése jobb életminőséget biztosított az itt lakóknak és az üdülőtulajdonosoknak; kialakult a község arculata, amely vonzza a vendégeket. A községi önkormányzat a borturizmus felkarolásával, környezetvédelmi törekvéseivel, az őskori festékbánya idegenforgalmi hasznosításával a XXI. század küszöbén minél több látogatót szeretne idecsalogatni. Minthogy a történész nem futurológus, nem vállalkozhat a jövő felvázolására. 2001-ben számos nyitott kérdést lehet megfogalmazni. Aggasztó a demográfiai helyzet: az állandó lakosság korosztályi összetételében meghatározó az idősek aránya; kevés a fiatal, aki a ráhagyott örökséget tovább hagyományozhatná. A község megindult az üdülőfaluvá válás útján, s ha mostani demográfiai, mobilitási folyamatokat nem lehet megállítani, könnyen lehet, hogy a XXI. század története már az üdülőtelepülés életéről fog szólni.