Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

1975 után a Balatonfüred-Csopak Tája Mgtsz Lovason - a meglévő adottságokra építve - a szőlészeti ágazatot fejlesztette. A telephely mellett egy gépjavító műhely is működött a községben néhány fővel. A szőlészet-borászat terén minőségi változások következtek be az 1970-es években. Az új szőlőtelepítéssel már a lengőmetszést igénylő kordonos művelési rendszert valósították meg. Az új technológiával együtt gépesítették is a szőlőművelést. A legtöbb munkát gépekkel végezték. A korábban nehéz munkának tekintett metszést kompresszoros metszőgépek könnyítették meg. A gépesítés következtében a tsz területén a mélyebben fekvő területeket telepítettek be, ami a bor minőségében is éreztette hatását. Lovason a hegyháti művelésmód továbbra is jellemző maradt. A tennelőszövetkezel mint mezőgazdasági nagyüzem hosszú távon az ipari szektorhoz hasonló életszínvonalat biztosított dolgozóinak. Nőttek a íminkabérek, bővült a szociális juttatások köre. Az 1970-es évek második felében bevezették a szabad szombatot, az üzemi étkeztetést és munkaruhát biztosítottak a dolgozóknak. A szociális juttatások közé tartozott az üdültetés, üzemi kirándulások megszervezése. A dolgozók munkájának és részben szabadidős tevékenységének (pl. múzeum-, színházlátogatás) megszervezéséről a pártutasításra létrejött szocialista brigádok gondoskodtak. A lovasi lányok és asszonyok pl. 1977-ben alakították meg a Kállai Éva Szocialista Brigádot, amely szervezetileg, a kommunista párt útmutatásainak megfelelően kapcsolta össze a munkatársakat. Az 1960-as évektől kezdve a község egyre inkább üdülőhellyé változott. 1969ben az alsóörsi közös tanács megkezdte az egykori ún. Vadtelep alsó része és a műút közti terűlet parcellázását. Az első évben 20, a másodikban kb. 50 hétvégi telket mértek ki kedvező áron a helybeli, veszprémi és környékbeli munkásoknak, tanácsi dolgozóknak. A Balaton-parti részek felparcellázása azonban nem Lovas idegenforgalmi jelentőségét növelte, mivel az új üdülőtelepet 1972-ben Alsóörshöz csatolták, amely máig orvosolatlan sérelemmé vált. Lovas elsősorban a Kövestető, a Kishegy és Öreghegy irányába terjeszkedhetett. Az 1980-as évek közepén már mintegy 150-160 nyaralót építettek a község határában. Az állandó lakosok részére a Balatoni utca mentén, illetve a Kövestetőn mértek ki építési telkeket, melyeken az 1945 utáni évtizedekben már cseréptetős lakóházakat építettek. A veszprémi és környékbeli értelmiségiek, munkások szívesen vásároltak telkei a faluban, mivel a vízvezetékrendszer, villamoshálózat, a belterületen kiépített bitumenes út komfortos életfellételeket biztosított. A zártkertté nyilvánított szőlőhegyeket viszont hagyományos dűlőutak kötötték össze a faluval; a telkekről hiányzott a villany és a vezetékes ivóvíz. A hiányos infrastruktúra miatt átmenetileg nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a Vadtelep telkei iránt. Az 1990-es években a külterületek rendezésére is sor került. A közös tanácsi korszakban a társközségeket többszörösen hátrányos helyzetbe hozták. 1963-ban megszűnt Lovas közigazgatási, 1973-ban pedig - az alsó tagozatos iskola Alsóörshöz csatolásával - kulturális önállósága. A nehéz években, 19501965 között a közkedvelt, vallásos Kemenes Lőrinc tanító; továbbá Berkes Gyuláné