Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

olvasása nem volt mindennapos: arra vallásos estélyeken és ünnepeken került sor; az imádságos könyvből otthon csak "némelyek" szoktak olvasni.

85 A lovasi kulturális életben az iskola volt a legfontosabb szervezőerő. Az iskolán kívüli népművelést a mindenkori tanító végezte: az iskoláskorúakra éppúgy kiterjedt a figyelme, mint a serdülő ifjúságra és a felnőtt társadalomra. A közösségi rendezvények egy része (pl. iskolai színjátszás, ünnepélyek szervezése) az iskolai év keretébe illeszkedett, míg a társas együttlétek másik köre (pl. ismeretterjesztő előadások szervezése) a népműveléshez kötődött. A képviselőtestület, a hegyközség, a közbirtokosság, az egyházközségek ülései bizonyos szempontból szintén társas összejöveteleknek számítottak. A zárszámadó, tisztújító ülések zárásakor amolyan társaskörré alakultak a testületek. A népi szokásjog szintén sok formáját megőrizte a közösségi együttléteknek (pl. farsangi bál, szüreti mulatságok, toll- és kukoricafosztás, disznóvágás stb.). Hivatalosan azonban három egyesületet tartottak nyilván a községben: a tűzoltó és a levente egyesületet, valamint a Polgári Lövészegyletet. A II. világháborút csak a tűzoltó testület élte túl. A községi tűzoltószervezel létrehozását és működtetését a vármegyei szabályrendeletek írták elő. A lovasi tűzoltó egyesületnek a belső szervezetét a község 1926. évi tűzrendészeti szabályrendeletéből ismerhetjük meg közelebbről. A szervezet tagjait a tettre kész felnőtt férfiak közül választották ki, akik a községi elöljáróság és a tűzoltóparancsnok irányítása alá tartoztak. A csapat tagjai maguk közül választották meg a parancsnokot, aki köztiszteletnek örvendett. A parancsnok gondoskodott a felszerelés beszerzéséről és karbantartásáról, a rendszeres gyakorlatokról; ellenőrizte a tűzrendészeti előírások rendbetartását. Tűzvész esetén a lakosság bevonásával irányította az oltási-mentési munkálatokat. A testület tagjai havonta tartottak gyakorlatokat a falun kívül, ahova katonás rendben kellett kivonulniuk. A községi tűzoltószertárból kivitték a tűzoltókocsit, a tömlőket, s alkalmanként 3-3 órán át gyakorolták a kötelékben való mozgást, a tömlők fel- és leszerelését, a szivattyúzást és a fecskendővel való oltást.

86 A testületnek a katonai jelleg kölcsönzött tekintélyt. A református lelkész fentebb már említett panaszaiban - hogy az állam elvonja a híveket, s az ifjúságot a vasárnapi istentiszteletről - burkolt utalás volt a korszak meghatározó ifjúsági egyesületére, a Levente Egyesületre, amely főként a serdülő korosztályú ifjak testi (katonai) nevelésének eszköze volt. A kormány utasítására, annak hathatós támogatása mellett szerveződött országszerte, Létrehozását a Trianonban békelétszámra leszereltetett, vegetálásra ítéltetett magyar haderő utánpótlásának igénye sürgette. A helyi Levente Egyesület a Balatonfüredi Járási Levente Parancsnokság alárendeltségébe, kinevezett leventeoktató (parancsnok) irányítása alá tartozott. A DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. 1924. évi jelentés a belmisssziói munkáról. Lovas, 1924. auguszutus 10. 86 VeML V. 334. Lovas község képviselőtestületi jkv. 1926. április 18. No. 5. Községi tűzrendészeti szabályrendelet.