Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

1926 Balázs Gyula 1927 Kiss Zsigmond 1928 Sipos Zsigmond 1929 Csete Kálmán 1930 Lőrincze Dániel 1931 Bácsi Lajos 1932 Tóth Kálmán 1933 Nagy Sándor 1934 Nagy Lajos 1935 Szabó Gábor 1936 Mecséri István 1937 Vajda Gábor 1938 Végh Lajos 1939 Karácsony József 1940 Lőrincze Dániel 1941 1942 Bácsi Lajos A gondnokok nagyrészt a régi lovasi családok közül kerültek ki. A hagyományos közösség megőrizte viszonylagos zártságát. Az egyházközség legnagyobb kiadásait a „munkabérek" és az iskola fenntartása jelentette. Az 1-6 osztályos elemi iskolái és az 1-3. ismétlő osztályokat egy tanteremben, egyetlen tanító tanította. Az iskolát az 1941/42. tanévtől kezdve 8 osztályos általános iskolává szervezték át, de az osztatlan rendszerű tanítás változatlan maradt, ami még nagyobb terhet rótt a tanítóra. A tanító javadalmát az 1922:VI. és XVII. tv. alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1922-ben rendelettel állapította meg. Eszerint a lovasi tanító fizetését a korona elértéktelenedése miatt természetben határozták meg: 2 hold 1394 négyszögöl szántó és rét, a megmunkálást is beleértve; 1760 kg rozs, 6 öl tűzifa és 12 akó bor. Az előírást azonban az egyház nem teljesítette. Talán abban bízott, hogy a tanító átmenetileg az államsegéllyel is megelégszik. Nem így történt, mert Pázmándi János tanító 1925 elején a hátralékok megszüntetését kérte. Az 1923. és 1924. évekre minden tételnél akadt követelése: a szántó és rét járandóságból az ún. Balatoni apadás nevű legelő bére fejében összesen 90 ezer koronát, a megmunkálás fejében összesen 3 millió koronát, gabonajárandóságából 2324 kg rozsot, a borból 24 akót követelt.

64 Az egyházmegye a kérdésben úgy foglalt állást, hogy a lelkész igyekezzék ,jóakaratúlag rendezni a dolgot", s ha ez nem sikerül, mint esperes közigazgatási 64 DREL III. 218. b. Lovas református leányegyház iratai. Pázmándi János tanító folyamodása. Lovas, 1925. január 12.