Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A szőlőtermelés a két világháború között is szorosan összefonódott a hegyközségi szervezettek amelynek új fejezete kezdődött az 1930-as évek végén. A XIX. századi szervezet a filoxéra terjedésével lehanyatlott, egyre inkább veszített jelentőségéből. A tagok - különösen a vámosiak - nem jártak el a gyűlésekre; az elöljáróság formálisan ülésezett ugyan, de ténykedése kimerült az adminisztráció vezetésében. 1920-tól évente egyszer, Szent György nap táján összegyűltek, megválasztották az elöljáróságot és elintézték a panaszos ügyeket. Mivel a hegyközségi tagok rendszertelenül fizettek adót, a testület anyagilag is lehetetlen helyzetbe került. 1932. május 4-én még Vajda Gábor hegybíró, Balogh Károly jegyző jelenlétében összeült az elöljáróság (Győry Lajos. Karácsony József, Nagy Károly, Rüll Károly. Sári János), ezt követően azonban több éves szünet következett.

35 A hegyközséget, szőlő- és gyümölcstermesztést az 1938:31. törvénycikk szabályozta, amely előírta a hegyközségek szabályszerű alakítását. Lovason a szőlőhegyi gazdák, akik a Csák, Fenyérhegy, Hármasdomb, Jegenye, Kishegy, Kishelyi, Kistelek, Öreghegy, Patkoto (Patkótó), Posvány és Pusztamalomrét, továbbá Suhatag nevű határrészeken művelték szőlőiket, az 1939. október 25-én tartott alakuló ülésen alakították meg a hegyközséget. Pálffy Gábort választották hegyközségi elnökké, Karácsony Józsefét hegybíróvá. Az alakuló ülésen elfogadták a hegyközség szervezeti és működési szabályzatát, amelyet Zala vármegye hatóságához beküldtek jóváhagyás végett. Zala Vármegye Közigazgatási Bizottsága a következő év elején, 1940. január 8án tartott ülésén formálisan is jóváhagyta a szabályzatot, így a hegyközséget hivatalosan is megalakultnak tekintették. Az 1939-ben alkotott hegyközségi törvényeket - amelyek fontosságuk miatt fejezetünk végén teljes terjedelemben olvashatók - a lovasi szőlőhegyi birtokosok gazdasági társulásának kereteit adta meg. A szőlővel és gyümölcsössel bíró gazdák szervezetének fő szerve a közgyűlés volt, amely a legfontosabb gazdasági, szervezeti, személyi kérdésekben döntött. A közgyűlések közti időszakban két testület: a hegyközségi tanács és a neki alárendelt 6 tagú hegyközségi választmány végezte az irányítást, míg a döntések, határozatok végrehajtása a hegybíró feladata volt. A szabályzatból is kitűnik, hogy a testületek közül a választmánynak volt hatalmi súlya; a munka- és napszám bér megállapításának jogával élve a szőlőhegy életét is meghatározta. A tisztségviselők közül a hegybíró volt a mindennapok szintjén a hegyközség kulcsfigurája. Számos feladatot ellátott: őrködött a hegyközség rendje felett, ellenőrizte a hegyőröket, kezelte a közösség pénztárát és vezette adminisztrációját. Hatáskörét a közgyűlés és a választmány még tovább bővíthette. Szinte minden információ hozzá futott be. Emiatt megbecsülésnek és tekintélynek örvendett a faluban. Mivel anyagi felelősséggel tartozott a rá bízott értékekért, vigyázott a hegyközség irattárára. Az általa őrzött irattárat tisztújításkor utódjának adta át. VeML IX. 223. A lovasi hegyközség jkv. 1932.