Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

13. Szemeimet, is fris[s] vizzel (Nem állottal) mosom reggel. Sötétben hajárok s hajlok, Kézzel elő tapogatok. Merően napba nem nézek, S a megvakulástól félek. 14. Fogaim az ételrágók, Nagy gonddal vigyázok rajok. Reggel szénporral dörzsölöm, A magvakat velők nem töröm. Meleg étkekre is mindjárt Inni, fogaimnak megárt. Mit számba hordok ételül Rágcsálom jobb és bal felöl. Tűvel fogam nem piszkálom, S erre a tollcsőt használom. Fanyar étel s gyümölcs is rosz[z], Fog mázára ártalmat hoz. Foggal czérnát sem harapok, Tűt, szalmát számba nem fogok. Evés után el nem vettem, Szájain mindig kiöblintem. 15. Orrom lélekzés eszköze, Szoktatom is, hogy azt tegye. Ugy szám jól bekumcsolhatom, Mikor futok s mikor alszom. Orrban vájni s holmit dugni Igen fogok óvakodni. 16. Fülérzék is féltő, kényes, Bele rikoltni veszélyes. 17. Vizet iszom későn korán. Látlanul s mohón nem iván. De posványos, jég- s hóvizet Ha iszom, halálos lehet. Csak fris[s] legyen az ivóviz.