Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

3. EGYHÁZ ÉS ISKOLA A XIX. század második felében és a XX. század elején a lovasi katolikus közösség számszerűen gyarapodott ugyan, de önálló plébánia eltartására képtelen volt, ezért megmaradt a filia szintjén. A római katolikus egyház a kiegyezés korában az egyházi épületek fenntartására összpontosította energiáit. 1910-ban a templom-kertet körülfalazták.

74 Molnár Dénes (1843-1927) veszprémi kanonok, 1918-tól zalai föespcres restauráltatta a lovasi templomot. 1921-ben Tóth Árpád veszprémi harangöntővel egy 100 és egy 50 kg-os új harangot öntett. Az egyházközség kg-ként 250 korona munkadíjat, összesen tehát 6 000 koronát fizetett a mesternek.

75 Molnár buzgó pap, lelkes tanár, s egyházának nagy jótevője volt. Általános örökösévé az egyházmegyei pénztárt tette.

76 A híveket a paloznaki plébánosok szolgálták. A korszak utolsó plébánosát 1918-ban iktatták hivatalába. Horváth János (1869-1944) paraszti származású volt, Jánosházán (Vas megyében) született. A gimnáziumot a szombaüielyi premontrei és a veszprémi piarista gimnáziumban végezte. 1894-ben szentelték pappá. 1897-ben középiskolai hittanári oklevelet szerzett. 1900-től Tapolcán volt káplán, 1908-tól Monostorapátin. 1918-ban nevezték ki paloznaki plébánossá. Paloznakról 1925-ben Pápasalamonba helyezték át. 1929-től javadalmáról lemondott és Giere, a gróf Jankovich családhoz költözött. Agilis embernek számított, aki mindenütt restauráltatta a plébániai épületeket, Alsóörsön iskolát építtetett a saját költségén, mintegy 12 000 pengőért. Hívei az ő buzdítására új harangokat öntettek Lovason, Paloznakon és Csopakon is. Az érintett községek közéletében, több intézmény szervezésében is részt vett.

77 A lovasi reformátusok hosszú évtizedekig viszonylag békésen éltek együtt egy anyaegyházban az alsóörsi reformátusokkal, bár kezdettől fogva nyitva hagyták annak lehetőségét, hogy kedvező körülmények közé kerülve, önálló egyházszervezetet hozzanak létre. A szakadás 1857-ben következett be, amikor a lovasiak az egyházmegye, majd az egyházkerület jóváhagyásával önálló leányegyházat alapítottak. Az eredeti elképzelésük az volt, hogy teológiai végzettségű tanítót alkalmaznak, aki a papi teendőket is ellátja, de ez ellen az alsóörsiek erőteljesen tiltakoztak. A több évig elhúzódó vita vége az lett, hogy a lovasiak oratóriumot építhettek, s iskolát szervezhettek, de hozzá kellett járulniuk a lelkész javadalmazásához, mégpedig úgy, hogy a korábbi járandóság kétharmadát kellett fizetniük. Az elváláskor azt is kikötötték, hogy csak preoráns (előkönyörgő) tanítót válaszüiatnak, aki a lelkészi teendők egy részét is ellátja. 4 A Veszprémi Egyházmegye névtára 1975. Veszprém, 1975. 131. 75 A lovasi r. k. elöljáróság és Tóth Árpád harangöntő közti szerződés. Lovas, munkaszerződése. Veszprém, 1921. április 26. Koteszki Risztóné Soós Ilona lovasi (Fő u. 4. sz. alatti) lakos birtokában. A szerzést az egyházközség nevében Soós Lajos és Horváth Imre írták alá. 76 PFEIFFER János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630-1950). Püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. 159-160. 77 PFEIFFER: i.m.518.