Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

hegyvám) megváltásának módját 1855-ben határozták meg. A dézsma esetén az elmúlt 10 év dézsmalaj stroma, azaz „akoló lajstroma" figyelembe vételével számították ki az átlagtermést.

39 A tetemes költségeket úgy fizették, hogy a volt földesuraknak fizetendő járandóságot tőkésítették, s egyszerre törlesztették a tartozás részleteit és kamatait. Lovason 9.200 pengőforintban állapították meg a káptalannak fizetendő dézsmaváltság nagyságát, melyet 10 évi részletben, 6 %-os kamattal fizettek, A váltságösszeg megállapításával egyidejűleg eltörölték a bordézsmát, szőlőzsúpok és gyümölcs adását, a szőlőlábak utáni cenzus fizetését.

40 A Kishegyen lévő birtokok dézsmaváltsága 5091 forintra rúgott; ennek éves kamatja 56 forint 23 krajcárt tett ki.

41 Nem véletlen, hogy az adósságok rendezése hosszan elhúzódott. Mondhatni, két nemzedék „nyögte" a terheket. 1875-ben a lovasiak hegyvámváltság-tartozása még mindig meghaladta a 2200 forintot.

42 A következő évben lezárult az úrbérrendezés. Az 1856. augusztus 6-án megkötött úrbéri örökváltsági szerződésben rendezték az 1842. évi úrbéri örökös szerződés után fennmaradt kérdéseket, mégpedig a következő módon: Először: az 5 6/8 telket bíró telkes jobbágyok és a 33 zsellér ezentúl pénzben megváltotta ölfavágási és be hordási kötelezettségét. A zsellérek 7 pengőforint 55 krajcárt fizettek az ölfavágásáért, a telkesek 9 forint 12 krajcárt a behordásért. Másodszor: Megváltották az úrbéri telki állományon felül bírt birtokokért járó zsákadási szolgalmat. A telkesek negyedtelek után 10 pengőkrajcárt, összesen 3 pengőforint 50 krajcárt; a zsellérek egyenként egy-egy napi szolgálat fejében 10 pengőkrajcárt, összesen 8 forint 30 krajcár váltságösszeg fizetését vállalták. A kétféle váltságösszeg összesen 26 pengőforint 23 krajcárt tett ki, melyet 6 %os kamattal számítva tőkésítettek, s így összesen 444 pengőforint váltságösszeget kellett a volt jobbágyoknak kifizetni. Harmadszor: A megváltási tőkét részletekben törlesztették. 1957. január 1-én kifizették a 400 pengőforint feletti részt, majd a következő 3 év alatt törlesztették a 400 pengőforint tőkét és kamatait. Negyedszer: A váltságösszegek és kamataik beszedéséről a közösen megállapított határidők betartásával mindenkor a helység bíráinak és elöljáróinak kellett gondoskodniuk. A teljesítésért „egyik a másikért" összes vagyonával vállalt kezességet. Mulasztás idején a káptalan bírósági végrehajtást kérhetett. Ötödször: A három hiteles példányban készült szerződést Braunstein Ferenc veszprémi törvényszéki tanácsos, a káptalan részéről Bezerédy Miklós választott makári püspök és olvasókanonok, Lovas részéről pedig Frikk Ferenc bíró és a község elöljárói írták alá. VeML IX. 213. A lovasi hegyközség iratai. Hegyközségi közgy. jkv. 1855. május 1. 40 LICHTNECKERT András: A balatonfüred-csopaki borvidék története. Veszprém, 1990.163. 41 VeML IX. 213. Alovasi hegyközség iratai. Feljegyzés az 1836-1845. évi bordézsma összeírás első lapján. 42 VeML IX. 213. A lovasi hegyközség iratai. Hegyközségi közgy. jkv. 1875. november 30. Határozat a hegyvám-hátralék rendezéséről.