Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A házak-pincék építésében a veszprémi, hidegkúti, márkói kőműveseknek is szerepük lehetett. Nekik is részük lehetett a szentgáli kisnemesi (gádoros, oszlopos) háztípus elterjesztésében. A parasztság életritmusát, tér- és időszemléletét a termelés rendje határozta meg. A szabadidő nem létezett, hiszen nemcsak tavasztól őszig, hanem télen is akadt munka (léki halászat, ölfavágás). Minthogy a szőlőművelés adta a megélhetés alapját, a hegyközségi törvényeknek - mint láttuk - nagy jelentősége volt az életritmus, a magatartás szabályozásában. A XIX. század első felében a racionális gazdálkodást már a Balaton-felvidékről származó, vagy itt élő értelmiségiek (Fábián József, Oláh János, Márton Gábor, Mórocza Dániel) szőlészeti-borászati, gazdasági szakkönyvekkel, tanulmányokkal, cikkekkel is előmozdították. Az alsóörsi születésű Fábián József (1761-1825) pl. az élenjáró francia borászati eredményeket kívánta adaptálni a magyar viszonyokhoz, s - Móroczához hasonlóan - a szőlőművelést is oktató gazdasági tankönyvet is írt az elemi iskolák számára.

124 A köveskáli református lelkész, Márton Gábor 1816-ban arra buzdította a balatoni szőlősgazdákat, hogy jövedelmüket egészítsék ki méhészkedéssel; így nem kell pénzért cukrot venniük, s komoly bevételre is szert tehetnek. A maga példájával állt elő: egy kas méh 6 év alatt 1256 forint 30 krajcár tiszta hasznot hozott gazdaságának.

125 A dolgos hétköznapok közül kiemelkedtek az ünnepek. A nagy egyházi ünnepek (húsvét, pünkösd, karácsony) a reformátusok és katolikusok számára egyaránt fontosak voltak; a szentek ünnepeit a katolikusok ülték meg, de azokat a protestánsoknak is be kellett tartaniuk, ami egyet jelentett a munka tilalmával. 1753-ban a lovasi katolikusok még a felsőörsi búcsúra jártak. A következő évtől azonban már megülték a templom patrónusának, Szűz Máriának az ünnepét (szeptember 2. vasárnapján). Az ünnepi alkalmak külön csoportját jelentették a családi ünnepek. Az emberi élet nagy fordulóit jelentő születésnél, keresztelésnél, házasságkötésnél és temetésnél a család mellett a rokoni-baráti kör is jelen volt. Sajnos, az 1753 előtti lovasi református anyakönyvek - ha léteztek - sem maradtak fenn. Az alsóörsi anyakönyveket 1720-tól vezették; sok esetben nem tüntették fel az érintettek lakóhelyét, így statisztikát csak az anyaegyház egészének kapcsolatáról lehet megtudni. A XIX. században már jóval nagyobb gondott fordítottak az egyházi adminisztrációra. Az 1825-27. évi magyar országgyűlés törvényben kötelezte a lelkészeket arra, hogy az anyakönyveket két példányban vezessék, s a hiteles másodpéldányt a vármegyének adják át levéltári megőrzésre. Az egyházak által ellenőrzött társadalmi eseményeken túlmenően számos alkalom adódott a mulatságokra. A községi bírói, kurátori számadó közgyűlések éppúgy az evés-ivás, múlatás alkalmai voltak, mint a farsang, a nagyobb közösségi munkák kezdete és vége. 1 4 FÁBIÁN József: A' mezei gazdaság' tudományának rövid summája. Tótvázsony, 1821. = DREK Kézirattár 0163f. 125 MÁRTON Gábor: Gazdaságos méhtartás. Győr, 1816. XIX.