Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A türelmi rendelet előtt hatalmi pozícióban lévő püspökség pontos nyilvántartást vezetett a lelkészekről, így mindegyik rövid életrajzát ismerjük. Horváüi György (1730-1770) a Veszprém megyei Gecsén született, nemes szülőktől. Filozófiát Győrött tanult: a teológiát a Collegium Generalis Hungaricum veszprémi növendékeként Nagyszombatban végezte. Elöljárói meg voltak elégedve szorgalmával és magatartásával. Padányi Bíró Márton 1755-ben Lovasra, a következő évben a szintén Zala megyében fekvő Karmacsra küldte plébánosnak.

116 Benke György Csehimindszenten, Vas megyében, szegény szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. 1753-ban Győrben kezdte a teológiát, 1756-ban Padányi Bíró Márton szentelte pappá. A következő évben nevezte ki lovasi, 1760-ban zalamerenyei plébánossá. Lelkészi működését nem ismerjük részletesen.

117 Az egyháztörténet az önálló lovasi plébánia utolsó papjaként két Nagy nevű plébánost tart nyilván, de aligha kétséges, hogy egy személy adatairól lehet szó. Mivel a kérdés eldöntése újabb kutatásokat igényel, a jelenleg ismert változatokat ismertetjük. Nagy István Pápán született nemes szülőktől. A teológia első évét Győrben végezte. 1749. november l-jén, huszonegy évesen vették fel a veszprémi szemináriumba. A paloznaki plébánia história domusa szerint 1761-től 1766. március 5-ig volt plébános Lovason. További sorsa ismeretlen.

11 Nagy Ferenc már idősebb korában került Lovasra. Születési helye nem ismert. Annyit tudunk róla, hogy 1739-ben Győrben végezte a teológiát. Pappá szentelése után Szőcén volt plébános 16 évig. Nagy Péter Zala vármegyei táblabíró ajánlására vették fel a veszprémi egyházmegye papjai közé. Zalaegerszegen káplánkodott, mígnem 1761-ben Lovasra küldték plébánosnak. 1766. augusztus 7-én „különös hibája miatt" elbocsátották az egyházmegyéből.

119 1766 után a paloznaki plébánosok látták el a lovasi híveket. A plébánosok közül Ősy Gábor (1753-1770) kezdte a sort, majd Györké Pál (1770-1779), Bolla Ferenc (1779-1784), Tőke József (1784-1791) és Kastal József (1791-1810) szolgált a XVIII. század utolsó negyedében. A XIX. század első felében Lakatos György (1811-1814), Letenyei József (1814-1823), majd Vaszari István (1823-1850) következett.

120 A leghosszabb ideig szolgáló Vaszari István - a Paloznakon többször megfordult Vaszary Kolos esztergomi érsek nagybátyja - 1791-ben született Keszüielyen. A humán tárgyakat szülővárosában tanulta, a filozófiát Szombathelyen, a teológiát Veszprémben végezte. 1814-ben szentelték pappá. Veszprémi káplánság és vászolyi plébánosság után került Paloznakra 1823. augusztus 11-én. 1824-től veszprémi, 116 PFEIFFER: i. m. 512. 117 PFEIFFER János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630-1950). Püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. 278. "

s PFEIFFER: i. m. 755. 119 PFEIFFER: i. m. 752. 120 RAJCZI Pál: Series parochorum. - A Veszprémi Egyházmegye névtára 1992. Veszprém, 1992. 306.