Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

1840 2438 321 1841 2873 2/4 379 1842 2989 2/4 394 1843 3082 2/4 406 1 844 1555 205 1845 4092 539 Összesen 23.402 IM A káptalani levéltárban őrzött terméskimutatás alapján a következő kép bontakozik ki előttünk: A reformkor 10 évi termésátlaga 2340 akó volt, amely rendkívül nagy szélsőségeket takart: az igen gyenge évhez képest a legjobb években akár ötszörös terméseredményt is elértek. Mivel a hegyvám rögzített nagyságú volt, gyakran megesett, hogy hátralék adódott, melyet a következő évben vagy években tudtak csak teljesíteni. Ha az 1850. évi 206 holdas szőlőterületet figyelembe vesszük, akkor a dézsmaborokból átlagosan irreálisan kis mennyiség: egy holdra mindössze 11 akó bortermés esik. A legjobb évben is kb. 20 akó (10,74 hl) a termés holdanként

79 A gyenge átlag magyarázata az lehet, hogy a veszprémi káptalan a területek egy részét saját kezelésben tartotta, melyet bérmunkásokkal műveltetett. A bortermés összeírás arra is alkalmas, hogy belőle a lovasiak számát és termelésbeli részesedésüket kiszámítsuk. 27. sz. táblázat A lovasi birtokosok részesedése a bortermésből (1836-1845) Ev Bortermés (akó) Ebből lovasiaké Birtokos Ev egész rész egész rész Összesen Lovasi ( % ) 1836 759 3/4 379 2/4 144 49 (34 %) 1840 2438 1038 147 53 (36 %) 1845 4092 1663 146 60 (40 %) A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a lovasi szőlősgazdák számaránya a reformkorban nőtt, miközben a termésből egyre kevesebb részt produkáltak. 1836ban még a termés felét, 1840-ban 42 %-át, 1845-ben 40,5 %-át adták. A rövid vizsgált időszak azonban - bármily kecsegtető lenne - nem ad lehetőséget, hogy a két ellentétes tendenciából messzemenő következtetéseket vonjunk le. 79 Egy akót: 64 pozsonyi iccével (53,72 literrel számolva); vö. BOGDÁN István: Régi magyar mértékek. Bp., 1987. 85.