Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Úgy nemkülömben ha valamely bujkáló személyeket a hegyen vadászni tapasztaltatnak, a hegymesterek megfogván, ha ebeik vannak, lűjjék agyon, fegyvereket vagy puskájukat vegyék el, és adják a földesuraság, vagy annak tiszte hezéhez. Ezen articulus a szőlőpásztorokra is terjesztetik, s nem csak ezeknek, és vincelléreknek, hanem általlyában mindeneknek Szfent] Gergely naptul fogva szüretnek végéig a vadászat a szőlőkben tilalmaztatik fegyverek elvesztése alatt. Tizedik articulus: tiltja a marháknak a szótőben Szent György naptul fogva Szent Márton napig leendő őröztetését Senki semminemű marháját a szőlőföldben,

59 vagy allyában a gyepün belől Szfent] György naptul fogva Szfent] Márton napig ne őrizze, ha ki ott találja a s. v.

60 sertvélesl, és valamiképpen bé lehet hajtani, a hegymester keze alá adja. Ki azt három napig tartván, ha addig magát érette nem jelenti a gazdája, hírlelje a hegymester a szomszéd helységekben, és ha tizenötöd napig sem jelenti magát akinek tulajdona az emiétett marha, az után öllyék le, és húsából a kárvallott embert elégítsék, a többit a hegymester, és behajtó magok között oszszák el. Holott éppen be nem lehetne hajtani, az olyas egy vagy két sörtvélest, és nem esmérnék, kié legyen? A kártételben agyon lövethetik, s előbb írt módon magokra oszmattyák; de ha ismerik a gazdáját, azon vegyék meg a kárt, és marhájának agyon lövetéséért, úgymint ökör, tehén, vagy más szarvasmarha, avagy juh, kecske találtatna a kárban, behajtván, mindenikétől a hegymester husz pénzt vehessen a marhás emberen. Azonkívül a káros embert böcsü szerént elégétse meg, s mindaddig a hegymester a marhát ki ne adja. Szent Márton nap után is Szent György napig ha a termő szőlőben akárminémű marhát tapasztalnak, előbbeni módon béhajcsák a hegymesterhez, ki-ki mindenikért tizenkét pénzt vehessen; de ha csupán szaladásképpen a pásztornak vétke nélkül történik a marháknak kártétele, csak a kárvallott embert köll megelégéteni, más büntetése nem lészen. Ellenben ha valaki szántszándékkal a marháját a szőlőben bocsáttya és kárt tétet, behajtván [a] marháját négy forintra, vagy paraszt emberft] tizenkét pálcaütéssel büntessék, úgy a föllebb emiétett hajtópénzt és okozott kárt megfizessék (tudniillik a hajtópénzt a hegymesternek, a kárnak megtérítéséért való pénzt pedig a kárvallott embernek). Ha valaki pedig ellent állván, a kárban talált marháját behajtani nem engedi, vagy már behajtott barmát erőszakosan, vagyis loppal kiereszti, a nemes vármegye bírájának bejelentvén, és a történt dolgot megvizsgálván, s úgy tapasztalván, ha paraszt lesz olyatén személy, kötözve a nemes vármegye tömlöcébe küldi, ha pedig nemes ember, törvényszékre utaltassék. Tizenegyedik articulus: a nemes emberre, jobbágyra, és szabados parasztokra célozandó büntetéseknek külömb-külömbféle módjáról A nemesek a törvénynek, a jobbágyok pedig a földesuraknak hatalma, és büntetése alá vettetve lévén, ilyetén személybéli cselekedetek eránt ezeknek büntetésében szőlőföldön s. v. - sal va venia (engedelmet kerek) vagy sermone vulgo (köznyelven).