Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

2617-et a tapolcai járásban), ezen felül 376 fő kétséges vagy perben állónak számított, s ezért nem élhetett szavazati jogával. A két Balogh a kétséges nemesek mintegy 4 %-át kitevő „hátrányos helyzetű" csoportba tartozott.

3 Ha az 1845. évi összeírás megjegyzés rovatát is figyelembe vesszük, négy nemzedékre visszavezethetővé válik az egyes családok leszármazása. Sorrendben haladva: 1. ) Balogh Imre: Jánosnak, másik Jánosnak a fia. 2. ) Balogh József: Andrásnak, János fiának a fia. 3. ) Balogh András: Andrásnak, János fiának a fia. 4. ) Balogh István: „Köveskállára által költözött" Istvánnak, Pál fiának a fia. 5. ) Balogh Pál: az előbbi testvére. 6. ) Balogh Ádám: Ádámnak, János fiának a fia. 7. ) Gaál Imre: Jánosnak, Imre fiának a fia. 8. ) Vörös István: Istvánnak, János fiának a fia. 9. ) Vörös Ferenc: Mihálynak, János fiának a fia. 10. ) Vörös János: az előbbi testvére. Az összeírásban arra találunk utalást, hogy a Balogh család rokoni kapcsolatot ápolt a köveskáli Balogh famíliával. A szőlőbirtoklás, s a házassági szokások révén a lovasi nemesek nemcsak a Káli-medence nemeseivel tartották a kapcsolatot, hanem az alsóörsiekkel, szentgáliakkal, szentkirályszabadjaiakkal, vámosiakkal és veszprémiekkel is. A nemesek a XVIII-XIX. században területileg is elkülönültek a jobbágyoktól, külön utcában, az ún. Nemesszeren laktak. Ennek emlékét a XX. század elején Jankó János rögzítette. 3. KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT A XVIII-XIX. században több önkormányzat élt egymás mellett. A jobbágyközség a földesúri hatóság alá rendelt közigazgatási egység volt, amelynek jogviszonyait - mint fentebb láttuk - a földesúrral kötött magánjogi szerződések határozták meg. A község a veszprémi káptalani uradalom szervezeti egységébe illeszkedett, s közvetlenül a csopaki és paloznaki urasági tisztek (ispánok) felügyelete alá tartozott. Az állam csak a Mária Terézia-féle Urbárium 1767-ben történt bevezetésével avatkozott e jogviszonyba, s tette közjogi tárggyá a jobbágy-földesúr viszonyt. A községszervezet működése szempontjából ez azt jelentette, hogy az évente megtartott tisztújításokon a bírói tisztségre a földesúr maga tartotta fenn a jelölés (candidatio) jogát.

34 3j ZML IV. 1. Tekéntetes Nemes Zala Vármegye kétségtelen nemességének lajstroma, 1845. 34 CSIZMADIA Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp., 1976. 58-59.