Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

25 évi jövedelmeit. A malmok jövedelmét, mivel fele részét a török kapta, 2000 forintra becsülték. Négy nemesi udvartelek - az elsőben Molnár János, a másodikban Mészáros Ferenc, a harmadikban Galyos Mihály, a negyedikben idősb Kiss István lakott - jövedelmét egyenként 600 forintra és László Ferenc udvartelkének felét 300 forintra becsülték. A szőlők és más dézsmák jövedelmét 1300 forintra becsülték. A hollófai makkos erdőt, amely a szőlőheggyel szomszédos volt, rétekkel, kaszálókkal, legelőkkel és az Újásás nevű réttel együtt Török Miklósnak átadták.

126 Ebbe nem nyugodtak bele a peremartoniak. Perújítást

127 kezdeményeztek, de előtte az eddigi mellékszereplővel, a Peremartonban egyre több birtokot szerző ifjabb Losonczy Farkas Jánossal 1693. március 10-én két egyezséget is kötöttek. Az elsőben Losonczy kötelezettséget vállalt arra, hogy a peremartoni nemeseket perük folytatásában és sikerében nem gátolja, az ellenfeleiket tanácsaival és pénzével nem támogatja („hanem csak veszteg ülök és hallgatok"), ellenben a peremartoniakat segíti („sőt inkább mint jóakaró szomszédimat, igasságokban, tanácsadással és egyébb jóakarattal titkon és alattomban segíteni, ugy hogy azoknak kárára, se énnekem böcstelenségemre ne szolgállyon, és előmozdítani vékony tehecségem szerint igyekezem").

128 Ugyanezen a napon a peremartoni vérágak - Veszprémi György, Mihály Balázs, Ács Péter, Kovács Gergely, Molnár Ferenc, Tolnay Gergely, Uzdy István, Molnár Gergely, László Ferenc, Esze János, Kis István, Mészáros János, Molnár Mihály - ifj. Losonczy Farkas Jánosnak jó akaratjáért cserébe kötelezettséget vállaltak: „1. Hogy ezután mint szintén magunk féle vérágunkat eő kegyelmét kedvellyük és ezen helységnek igaz tagjának ismerjük. 2. Az helységnek minden jussával és igasságával élni szabadon hadgyuk, mint szintén magunkat és ezen pörben eő kegyelmével nem költetünk, se fáradni nem kénszeríttyük. 3. Ezen jó akaratunknak megh bizonyítássára a' hollófai malomnak felét (melynek megnyerését Isten után tántorgás kívül reméllyük) Isten azt adván érnünk, felét eő kegyelmének adgyuk eőrőkben és uraságában álléttyuk olly okkal, hogy eő kegyelme is ha mi ado és fizetés esnék reája, maga felével eő kegyelme tartozzék, ugy az épétéssel is, mellyet üdő járván a Káptalanban is készek leszünk bevallani, mely épétés akár a megh nyerésnek előtte, s akár utána legyen, fele mi reánk, fele eő kegyelmére háromollyék, hozzáadván, hogy ezen végezés titkon és magunk között alattomban marad." A pereskedésbe belefáradt a Török család is, mert 1693. augusztus 24-én Török János, atyjafiai nevében is, 5000 rhénes forintért eladta a részben elzálogosított és pör alatt lévő peremartoni jószágot Laczkó Jánosnak és Kapucsi Magdolnának.

129 így keletkezett Peremartonban a Laczkó juss.

130 Lipót király 1703. június 11-én Bécsben kiadott oklevelével hozzájárult ahhoz, hogy Laczkó Imre (Laczkó János és Kapucsi Magdolna fia), a bécsi Pázmány kollégium növendéke Peremartonban lévő jussát a peremartoniaknak eladja.

131 Ezáltal a Laczkó juss visszakerült a peremartoni közbirtokosok kezére. A XVII. század második felében Peremartonban többen szereztek birtokot vásárlással, aminek következtében a peremartoni közbirtokosok csoportja feltöltődött. A nemességet szerző Esze Balázs telkére többen is igényt tartottak. A család egyik tagjának, Esze Istvánnak az unokája, Szűcs Erzsébet, aki agilis Szűcs István leánya volt, 1643-ban perbe idéztette Esze Balázs fiait, Mihályt és Jánost.