Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

Mivel Végh Zsuzsanna nem bírt a peremartoniakkal, akik le akarták rázni magukról a jobbágyi szolgálatot, emiatt a Palotaitól való kiváltás után rögtön elzálogosította nekik a helységet 400 forintért. Ezáltal Végh Zsuzsannának összesen 800 forint tartozása keletkezett a peremartoniakkal - vegyesen nemesekkel és jobbágyokkal - szemben.

105 Kenessey Péter 1632-ben tett tanúvallomása szerint a peremartoniak 400 forinton vették meg maguknak a szabadságot Jóra Gergelytől, és azt a jogot tőle és feleségétől, hogy maguknak új adományként felkérhessék Peremartont.

106 A peremartoniak II. Ferdinándtól 1625. november 19-én, a soproni diéta idején kértek új adományt Peremartonra. A kamara, amelynek törvényhatósága alá tartozott a palotai vár és a hozzá csatolt káptalani birtokok, az adományozást eltiltotta, azonban Cziráky Mózes személynök az új adományt tartalmazó oklevelet mégis kiadta a peremartoniak részére. Közben 1626. január 14-én 12 peremartoni személy - Bene János, Bene Márton, Eőssy Balázs, Kenessey László, Kovács Tamás, Mihály András, Molnár Balázs, Molnár Benedek, Molnár János, Nagy György, Tóth Benedek, Veszprémi Péter - nemességét vizsgálták. A kihallgatott tanúk, jobbágyemberek azt vallották, hogy Peremartonban csak öt nemesember volt, a többiek Végh István jobbágyai voltak, tanúvallomásukat azonban nem vették figyelembe. Végh Zsuzsanna kiegyezett az adománybirtokosokkal. 1626. július 26-án, Szent Anna napján olyan bevallást tett a győri káptalanban, amely szerint a Peremarton birtoklása iránt a peremartoniak ellen támasztott összes követelését visszavonta, cserébe a tőlük apja és maga által felvett 400-^400, összesen 800 forintért, amelyet az egyezség következtében nem kellett visszafizetnie. Egész Peremartont a tulajdon szabadságával átadta nekik, továbbá átruházta rájuk a Peremartonban őt megillető teljes jogát, és teljes szabadságot adott nekik arra, hogy egész Peremarton birtokába beiktathassák magukat.

107 II. Ferdinánd 1626. július 28-án kelt parancsára a peremartoni adománybirtokosoknak a beiktatását a győri káptalan végezte, és erről a jelentését 1628. április 17-én megtette. Az uralkodó beiktatási parancsa 14 peremartoni személy részére szólt: Bene János, Bene Márton, Eőssy Balázs, Kenessey László, Kovács Tamás, Mihály András, Molnár Balázs, Molnár Benedek, Molnár János, Nagy György, Tóth Benedek, Török János, Török Miklós, Veszprémi Péter. A beiktatást Jóra Gergely és Bőjthe Miklós kanonok végezte, melyen jelen voltak balatonfőkajári, csajági és berhidai nemesek és több faluból való jobbágyok. A beiktatásnak Radványi Judit ellene mondott, de ellentmondását később visszavonta.

108 Az adományozás a veszprémi káptalan jogait sértette, és a veszprémi püspök is megtámadta. Az új adományban részesültek személye ellen számos kifogás merült fel 1626 és 1632 között, és a XVIII. században is a Peremartonért folytatott perben. Miután Sennyei István püspök Veszprémben visszaállította a káptalant, kerülhetett sor arra, hogy a káptalan (1631-ben) nádori paranccsal a peremartoni adománybirtokosokat megidéztesse, Dávid Pál püspök pedig ugyancsak 1631-ben eltiltson mindenkit Peremarton elfoglalásától, őfelségét és a nádort az adományozásától, a hiteles helyeket pedig az oklevelek kiadásától.

109 A veszprémi káptalan a XVII. században ennél többre nem jutott a bíróságok előtt. A kérésére 1632. szeptember 16-án kihallgatott tanúk közül Jóra Gergely, Végh Zsuzsanna férje részletesen elmondta, hogyan jutottak a peremartoniak a nemesi szabadsághoz. Eszerint minden peremartoni paraszt volt, Végh Istvánt job-