Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
III. Török kor (Lichtneckert András)
A nemesi szabadság megszerzése Peremartonban A veszprémi káptalan peres irataiban olvasható feljegyzés szerint 1593ban a törökök Palotát elfoglalták, és azután Peremarton világi kézre jutott. Birtokosa Végh István veszprémi kapitány lett. Végh Istvánt az unokatestvéreivel, Molnár Benedekkel és Mártonnal együtt, az érdemeikre tekintettel II. Rudolf 1606. szeptember 22-én a nem nemesi státusból kiemelve a nemesi rendbe emelte, egyúttal címert is adományozott nekik. 92 Végh István veszprémi kapitány Thurzó György nádortól új adomány címén 1610-ben kérte fel Peremartont. A nádor 1611-ben tudatta a győri káptalannal, hogy Peremarton egész helységet, amely puszta és amelynek Végh a békés használatában volt, de birtoklevelei Szentgrót várának török általi elfoglalásakor elégtek, új adomány címén neki adja. Kiküldte embereit, hogy a beiktató levél erejével Végh Istvánt iktassák be a birtok uraságába. Mivel a török miatt Peremartonba nem mertek kimenni, ezért a birtokba iktatást Vámoson végezték el Keresztes Balázs Veszprém vármegyei szolgabíró, Keresztes János vármegyei esküdt, vámosi nemesek, a körmendi apácák vámosi jobbágyai, alsóörsi, csopaki, szentkirályszabadjai, kajári, kádártai nemesek, végül csajági Jóra Gergely, Végh István veje jelenlétében. 93 Vízkelety János, akinek magának is volt birtoka a vidéken, egy Pápán, három évvel később, 1614. május 10-én kelt levelében azt írta, hogy Berhidát a nádorispántól Huszár György kérte föl, egy részét pedig, amelyet Peremartonnak hívnak a faluban, a verebélyi kapitány, akinek Végh István a neve. 94 Az adományozás ellen 1614. november 20-án az uralkodó, Mátyás király szót emelt azzal, hogy Peremartont mint Palotához tartozó királyi birtokot a nádorispán nem adományozhatta volna el, ezért azt Végh Istvántól visszakövetelte. 95 A peremartoni nemesi szabadság, Peremarton nemesi (kuriális) településsé válásának első lépése a Végh István részére tett új adománnyal azonban megtörtént. A második lépésben Végh István Peremarton földesuraként, önállóan rendelkezett, sorban eladományozta és megnemesítette a peremartoni telkeket, ezáltal a saját rokonságából létrehozta annak a nemesi társadalomnak a magvát, amely később kiteljesedve Peremartont nemesi közbirtokosságként birtokolta. 1613. pünkösd utáni csütörtökön, azaz május 30-án Végh István verebélyi kapitány unokatestvérének, Molnár Mártonnak, hitvesének, Katalinnak és István, Ilona, Katalin nevű gyermekeiknek adományozott, egyúttal megnemesített egy peremartoni telket, amelyet észak felől nemes Török Miklós, dél felől Tóth Ferenc jobbágy telke határolt. Az adományozó kikötötte, hogy az ő és örökösei tudta és engedélye nélkül Molnár Márton és örökösei az adományozott telekhez tartozó malmot nem építhetnek. 96 Ugyanezen a napon Végh István verebélyi kapitány a sógorának, nemes Török Miklósnak, hitvesének, Molnár Zsuzsannának és István nevű fiuknak adományozott, egyúttal megnemesített egy egész telket, amelyen valamikor Török Márton jobbágy lakott, dél felől pedig Molnár Márton telke határolta. 97 Szintén ugyanezen a napon Végh István unokatestvérének, Molnár Benedeknek, hitvesének, Katalinnak, István és János nevű fiainak adományozott egy általa megnemesített telket, amelyen valamikor Csordás Pál jobbágy lakott, északról Csóka Ambrus, délről pedig Török Márton telke határolta. 98
