Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

figyelembe vesszük azt a társadalmi átalakulást, aminek következtében a lakosság nagyobb része nemessé vált, és a jobbágyokkal való közössége az adófizetésben megszűnt. A török adója Székesfehérvár 1543. szeptember 4-én bekövetkezett eleste után a törökök nemcsak az általuk katonailag megszállt területeken, hanem a magyar katonai fennhatóság alatt lévő dunántúli részeken is tartósan berendezkedtek. Az Isztulni Belgrádnak nevezett Székesfehérváron szandzsákközpontot hoztak létre, s onnan kiindulva megszervezték a megszállt és hódolt területek adóztatását. Veszprém eleste (1552) után létrehozták a simontornyai, szekszárdi és veszprémi szandzsákot, ennek során nem vették figyelembe a magyar vármegyei szervezetet. Az adóztatást a nahije nevű közigazgatási egységre alapozták, amire magyar szó nincs, jelentése legközelebb a mi járás szavunkhoz áll. A nahijéket már az adóztatni kívánt terület elfoglalása előtt megszervezték, ezért lehetett pl. Palota egy nahije székhelye, annak ellenére, hogy magyar kézen volt.

7 A török adórendszer alanyai is elsősorban a föld művelői, a ráják, akiknek a jogait és kötelezettségeit a szultán világi törvényei, a kanunok szabályozták. Magyarországon az állam bevételeit gyarapító adókról és illetékekről a budai tartomány törvénykönyve rendelkezett. A budai tartomány törvényeit a székesfehérvári szandzsák kanunnáméja a helyi viszonyokra alkalmazta/ A magyar jobbágyok adójának megállapításánál a törökök a magyar gazdasági és adózási viszonyok ismeretében jártak el, a legalább ökörrel, házzal rendelkező háztartás fejére alapozták az adóztatást. A magyar adórendszerben létező 1 forintos hadiadóhoz hasonló összegben határozták meg a fejadót, ami a török adórendszerben az állami egyenes adó volt. A fejadójegyzék név szerint tartalmazza azokat a rájákat, akik a fejadót vagy harácsot fizették.

9 Az 1563-65. évből, a török időszámítás szerint a hidzsra 971-973. évéből származó fejadójegyzékben nahijék, azon belül helységek szerint haladva feljegyezték a kincstári (hász) és földesúri (timár) birtokokat, a török földesúr nevét, az adófizetők neveit és házaikat, amelyek után 50 akcse fejadót fizettek. A törökül Poláta (ma Várpalota) székhellyel létrehozott nahije falvai a jegyzék sorrendjében haladva: 46. Vinyola szandzsákbég hásza 6 házzal, 47. Osi szandzsákbég hásza 13 házzal, 48. Ladány szandzsákbég hásza 12 házzal, 49. Berínhida szandzsákbég hásza 9 házzal, 50. Hajmáskér Merni vajda tímárja 10 házzal, 51. Dudar Ramazán tímárja 8 házzal, 52. Jenő szandzsákbég hásza 7 házzal, 53. Mellár szandzsákbég hásza 7 házzal, 54. Lepsény Hamza tímárja 15 házzal, 55. Csősz Ali vajda tímárja 4 házzal, 56. Tés szandzsákbég hásza 2 házzal, 57. Palota szandzsákbég hásza 10 házzal, 58. Pere szandzsákbég hásza 2 házzal, 59. Csajág szandzsákbég hásza 10 házzal, 60. Nagykeszi Naszúh tímárja 9 házzal, 61. Jásd Naszúh tímárja 5 házzal, 62. Rostás Szülejmán - korábban Ulfet csaus tímárja - 3 házzal, 165. Szehnel szandzsákbég hásza 4 házzal és feltehetően 166. Tótvázsony Kara Mahmúd tímárja 13 házzal.

10 A polátai nahije 18, Tótvázsonnyal együtt 19 helységből állt. Az adóköteles háztartások száma 136, Tótvázsonnyal együtt 149.

11