Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

csaknem teljesen kiirtatott a fehérvári harmincados. Nagyobb mértékű beszállásolást kellett elszenvedniük. Szőlőhegyükön 33 kapás szőlejükben 10 pozsonyi akó bor termett. 2. táblázat Berhida és Kiskovácsi az 1696. évi országos összeírásban Helység/Jobbágy neve Telek Vetés (p. mérő) Szőlő (kapa) Bor (p. akó) Berhida l.Tott Pál bíró Zsellér 3 1 2. Kertay István 2

/4 10 4 2 3. Kis György a társaival 2

Á 7 6 2 4. Parlagh Gergely a társaival 2

Á 15 4 1 5. Berki Mátyás 2

Á 21 4 2 6. Marko György 2

Á 21 7. Melegh János 2

Á 9 4 8. Molnár János 2

Á 15 3 9. Kovács Mihály 2

Á 15 5 2 10. Jakab János Zsellér 11. Kovács Péter Zsellér Összesen: 4 113 33 10 Kovácsi 1. Mándy György bíró Zsellér 1 1 2. Gergely Gergely 2

Á 5 2 1 3. Gergely Miklós 2

Á 3 2 1 4. Molnár Márton molnár 2

Á 3 16 10 5. Molnár János molnár 2

Á 4 4 1 6. Molnár Lőrinc molnár 2

Á 5 5 2 Összesen: 1

2

Á 20 30 16 Kovácsi, amelynek 12 portája 1488-ban 12 forint állami adót fizetett, 1696ban Vitéz János birtoka. A bírón kívül a helységben két féltelkes jobbágy és három molnár élt, akik szintén féltelkeseknek számítottak, de csak időlegesek voltak. Két nyomásra 20 mérőt vetettek. Rétjeik és legelőjük közepesek. Tűzifájuk volt elegendő. Szerfölött nagy beszállásolásokkal terhelték őket. Szőlőhegyükön 30 kapás szőlejükben 16 pozsonyi akó bor termett. Különböző uraságoknak három malma volt a helységben négy kerékkel. A hódoltság mérlege Peremarton és Berhida esetében mégsem annyira negatív, mint amilyennek a portaösszeírások adatai mutatják. Peremarton lakosait pl. nem vették fel a portaösszeírásba az adózók közé, mert kuriális nemesek birtokolták, akiknek egyébként idegen szőlőhegyeken adózó szőleik is voltak. A nemességről szóló fejezetben látni fogjuk, hogy a hódoltság időszakának az adófizetők szempontjából kétségtelenül kedvezőtlen mérlege egyensúlyba kerül, ha