Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VIII. Berhida története

A veszprémi munkás nemzetőröket november 3-án három óra tájban visszarendelték Veszprémbe, továbbiakban a peremartoni eseményekben nem vettek részt.

49 A szovjet megszállás és a fegyveres ellenállás kísérlete Két esemény is jelzi, hogy a peremartoniak számítottak a szovjetek katonai fellépésére. A Veszprémi Helyőrségi Forradalmi Katonai Tanács november 2án felvett jegyzőkönyvének 5. pontja szerint: „A Peremartoni Robbanóanyaggyár bejelentette, hogy kérésünkre képes rövid idő alatt előállítani nagyobb mennyiségű páncélelhárító aknát. A Katonatanács a javaslatot helyesnek tartja, a páncélelhárító aknáknak igen nagy hiányát érzi, ezért javasolja a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsnak az ügy jóváhagyását."

50 November 3-án a robbanóanyaggyárból egy ismeretlen személy Ballá Béla (nem peremartoni) mérnökön keresztül felhívta a megyei nemzeti forradalmi tanácsot, hogy a gyárban tudnának „páncélelhárító aknákat" gyártani, amelyeket rakassanak le a Veszprémbe vezető útvonalakra. Brusznyai Árpád, a megyei nemzeti forradalmi tanács elnöke ezt megtiltotta, ezzel megváltoztatta a helyőrség forradalmi katonai tanácsának előző napi döntését.

51 Éva Sándor hadnagynak, a Brusznyai-per egyik vádlottjának a tanúvallomása szerint egy alkalommal Peremartonból a helyőrségi forradalmi katonai tanácsnál járt egy magas, 35 év körüli személy, aki közölte Dormány Lászlóval, hogy a peremartoni gyárkéményből - ahonnan be lehet látni a szentkirályszabadjai szovjet repülőteret -, megfigyelték, hogy a repülőkön katonák érkeznek és polgári személyek bútoraikkal együtt távoznak. Dormány megbízta ezt a személyt azzal, hogy a megfigyelést szervezze meg és tegyen erről jelentést."

52 Az ország november 4-i szovjet megszállása után az események felgyorsultak Berhidán és Peremartonban is. November 4-én a Veszprém környékét megtámadó 31-ik légideszant gárdahadosztály P. M. Rjabov vezérőrnagy parancsnoksága alatt két órakor tette le az esküt Magyarország megtámadására és 4 óra 15 perckor támadta meg Balatonfűzfőt, Veszprém környékét. Balatonfűzfőn három halálos és egy később meghalt áldozata volt a szovjet támadásnak. Hajnali 4-5 óra között a balatonfűzfői Nitrokémia gyárat megszálló szovjet parancsnokság telefonon utasította Kiss László főhadnagyot, a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár őrségparancsnokát, hogy a gyárban lévő összes fegyvert szedje össze és azokat szállítsa Balatonfúzfőre a szovjet parancsnokságra. Kiss László gépkocsijának üzemképtelensége miatt az utasításnak nem tudott eleget tenni, mire a szovjetek közölték, hogy majd ők eljönnek a fegyverekért Peremartonba. Ezután Kiss László a fegyvereket összeszedette és az irodájába lerakatta.

53 A megszálló szovjet csapatok parancsnokságával Votisky főmérnök is beszélt, közölte velük, hogy a gyárőrségnek 20 db puskája van. Kérte, hogy jöjjenek át a fegyverekért, a gyár portájára pedig kitűzette a fehér zászlót. A fegyverek összeszedése után és elszállításuk előtt a gyár fegyveres őrség nélkül maradt. Ezért történhetett meg az, hogy a gyárban fegyveresen megjelenő személyeknek robbanóanyagot adtak ki. Máté Ferenc siófoki lakos, a papkeszi festékgyár dolgozója november 4-én, a szovjet támadás napján Siófokon az utcán találkozott Farkas János mérnökkel, a Siófoki Forradalmi Tanács elnökével,