Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VIII. Berhida története

velük, hogy továbbra is őrizni kell a gyárat. Megígérte, hogy a fehérneműjüket kimossák a gyár mosodájában, és rádión keresztül üzenhetnek hozzátartozóiknak.

36 Ezen a napon Nagy Imre miniszterelnök 17 óra 25 perckor a Magyar Rádióban bejelentette az ÁVH megszűnését, amelyet megelőzőleg Münnich Ferenc közölt az ÁVH-val. A gyárat őrző ÁVH-s katonák távozási szándéka miatt október 29-én Votisky Havasi Bélát és Bíró Dezsőt Veszprémbe küldte a megyei nemzeti forradalmi tanácshoz, illetve az akkor vele együttműködő katonai parancsnoksághoz, hogy tegyenek jelentést az ÁVH-s katonák hangulatáról és kérjenek segítséget a gyár őrzéséhez. Havasi Bíróval együtt Veszprémben jelentette a gyárban kialakult helyzetet. „Odaérve egy honvéd ezredes, (Sántha Károly alezredes - M. Gy.)

3/ fogadott minket, akivel közöltük, hogy honnan vagyunk, és hogy kérünk a Peremartoni Ipari Robbanó gyárhoz fegyveres őrséget, mert az ÁVH karhatalom tagjai már nem akarnak szolgálatot teljesíteni."

38 Délután az ÁVH-tisztek újból arra kérték Votisky Zoltánt, a munkástanács elnökét, hogy beszéljen a legénységgel, mert nem akarnak őrségbe menni. Votisky lement a laktanyába és sikerült a legénységet újból megnyugtatnia, akik vállalták a gyár további őrzését.

39 Október 30-án Votisky Zoltán ismételt, újabb kérésre Havasi Béla és Mozer Lajos kíséretében lement a lázongó ÁVH-sokhoz. „A legénység körében parázs hangulat uralkodott. Leszerelésüket követelték és igen nyugtalanok voltak. Ennek ellenére sikerült rábeszélni őket, hogy tovább vállalják a gyár őrzését." Ekkor a legénység közül valaki felvetette, hogy Lukács parancsnokot és Kelemen politikai tisztet váltsák le. A legénység a kifogásolt két személy helyébe Kiszely István és Csóka István hadnagyoknak parancsnokká való kinevezését kérte. Votisky megmagyarázta nekik, hogy ő mint civil nem avatkozhat bele katonai kérdésekbe. A katonáknak kell előadni Veszprémben a felettes szerveiknél a kérésüket. Kelemen József szerint az egyik katona a leváltásukat azért kezdeményezte, mert a két tiszt nem vette le sapkájáról a vörös csillagot, emiatt úgy vélték, hogy „beleviszi őket ... a halálba". Âz egyik, Peremartonban szolgálatot teljesítő volt ÁVH-s katona szerint „Lukács és Kelemen valamelyik katonát le akarta lőni, ezért voltak nézeteltérések a katonák és tisztjeik között". 0 A peremartoni ÁVH-s katonák ekkorra már az államvédelmi fegyvernemi és rendfokozati jelzésüket, a kék parolint a tüzér fegyvernem piros parolinjára cserélték.

41 Kelemen politikai tiszt szerint: „Az ÁVH és a gyár munkásai között az ellenforradalom alatt sem voltak összetűzések, barátságos légkör volt a civilek és katonák között."

42 Sántha Károly alezredes, a veszprémi 15. honi légvédelmi tüzérhadosztály parancsnoka, veszprémi helvőrségparancsnok, a megyei nemzeti forradalmi bizottság tagja parancsot adott Kovács Károly őrnagynak, a veszprémi 95. lövészezred parancsnokának, hogy a peremartoni gyárhoz küldjön megfelelő őrséget az ottani ÁVH-s katonák leváltására. Sántha alezredes utasítására a leszerelő ÁVH-s katonák a légvédelmi tüzérhadosztály körbélyegzőjével ellátott igazolványokat kaptak, hogy mint „államvédelmi beosztottak" szükség esetén igazolhassák magukat. Ugyanekkor Farkas Pál pénzügyi tisztet arra utasította, hogy egy hónapi illetménnyel lásson el minden „államvédelmi beosztottat".