Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VIII. Berhida története
A vállalat egyre kisebb összeget kapott beruházásra. Jelentősebb beruházás volt a kénsavgyár bővítése, amelyre 3 millió Ft-ot költöttek. Megépítettek egy pörkölőegységet, egy Glówer-tornyot és elkészültek a kisebb hűtőberendezések. Egy régi üzemi épület felhasználásával és 170 ezer Ft beruházással elkészült a kriolit üzem. 5 A Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár vezetőit is sújtotta a Rákosirendszer politikája és az elkövetett törvénytelenségek. Az Rt. volt vezérigazgatóját és a gyárigazgató családját kitelepítették. Cs. F. mérnököt az AVO elvitte, és ítélet nélkül négy évig börtönben tartották. Nyílt támadás indult a földmagántulajdon ellen az ún. önkéntes ingatlanfelajánlásokkal és a tagosításokkal. 1949 és 1952 között Peremartonban hét esetben történt juttatott ingatlanról való lemondás, három esetben ingatlanfelajánlás. Összesen 127 kat. hold földterület került így állami tulajdonba, benne a római katolikus egyház 70 kat. hold ingatlana is. 6 Berhidán és Kiskovácsiban 1949 és 1951 között 48 esetben történt juttatott ingatlanról való lemondás, ezáltal a földreform során kiosztott 289 kat. hold ingatlan került állami tulajdonba. 1949-ben ingatlanfelajánlással állami tulajdonba kerültek a Bezerédy, Bollók, Csete, Lichter, Schmidt családok berhidai, a Csete család berhidai és küngösi ingatlanai, összesen 709 kat. hold, továbbá az Ipari Robbanóanyaggyár és a Lakath Mihályné Szeretetház Alapítvány ingatlanai, összesen 115 kat. hold. A Berhidán 1949-ben állami tulajdonba került ingatlanok tagosításával megszervezték a Veimpusztai Állami Gazdaság Berhidai Nemzeti Vállalatot, amelynek négy táblája összesen 259 kat. hold földterületet foglalt el Berhidán. 1950-ben és 1951-ben a berhidai református egyház és mások ingatlanfelajánlásaival tovább nőtt az állami tulajdonba került földterület, előkészítve az 1951-ben végrehajtott újabb részleges tagosítást az állami gazdaság és a tszcs részére. 7 Nyílt támadás indult a magántulajdon ellen a házingatlanok államosításával is. Az 1952. évi 4. számú tvr. alapján Berhidán kettő, Kiskovácsiban egy, Peremartonban kettő házingatlant államosítottak. 8 A lakosság minden rétegét sújtó agrárpolitika különös erővel nehezedett a nagygazdákra, a kulákokra. Már 1951 tavaszán rendőri megtorló intézkedéseket kezdeményeztek kulákok ellen árurejtegetés, szabó tálas címén. 9 1952 júniusában a kulákellenes intézkedések kiegészültek a kulákok által „félrevezetett dolgozó parasztok" ellen indított eljárásokkal. 10 1952 szeptemberében három kulák ellen bűnvádi eljárást indítottak. 11 1953 januárjában már arról beszéltek a tanácsülésen, hogy öt kulák a „megérdemelt" büntetését megkapta. 1955-re a kulákok jelentős része az ingatlanait a gyermekeire íratta, így próbált kibújni az ellene irányuló megtorló intézkedések alól. 12 Ez a réteg a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek által ellene foganatosított elnyomó intézkedések ellenére sem vesztette el befolyását a faluban, a tanácsi vezetők sűrűn panaszkodtak arra, hogy a lakosság a kulákok befolyása alatt áll. A kuláklistáról való levétel Berhidán is csak az SZKP XX. kongresszusa után volt lehetséges. A kuláklista felülvizsgálatát elvégző 1956. június 22-i tanácsülésen megállapították, hogy a kulákok meggyengültek Berhidán, sok esetben az iparba távoztak, gazdaságukat felszámolták. „Itt helybeli viszonylatban is a kulákok már nem rendelkeznek azzal a földterülettel, mint amikor kuláklistára kerültek. Alig egy-kettő földterülete haladja meg a 10-15 kh-t, és éri el jelenleg a 25-30
