Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VIII. Berhida története

1945 októberében a nemzeti bizottság, a községben működő négy párt és a rendőrség által végzett igazolási eljárás eredményeként 4 asztalos, 4 ács, 1 bognár, 5 borbély, 9 cipész, 3 hentes-mészáros, 1 kádár, 5 kovács, 4 kőműves, 1 lakatos, 4 molnár, 2 pék, 9 szabó (4 férfi-, 5 női), 2 szíjgyártó, 1 szikvízgyáros, 1 villanyszerelő, 14 kereskedő, 1 cukorkaárus, 1 hírlapárus, 1 mozis, 6 kocsmáros, 6 cséplőgéptulajdonos űzhette iparát, míg három iparost és kereskedőt igazolási eljárásra utasítottak.

54 Az 1946. június 25-i állapot szerint a községben működő ipari üzemek: 1. Ipari Robbanóanyag Rt. (robbanóanyag-gyártás), 2. Ipari Robbanóanyag Rt. (kénsav- és szuperfoszfát műtrágyagyártás), 3. Gróf Batthyány Lajos Vegyészeti gyár Rt. (textiliparban használatos vegyipari termékek gyártása), 4. Thurm-Beschke Ipari Lakkfestékgyár Rt. (lakkipari nyersanyagok, ipari és kereskedelmi lakkok, zománcok, festékek és festékoldószerek gyártása), 5. Özv. Sebők Lajosné (malom), 6. Flink József (malom és daráló), 7. Hegedűs Kálmán (malom), 8. Tolnay János (malom). A front elvonulása utáni első napokban össze kellett gyűjteni az Ipari Robbanóanyaggyár munkásait, hazaszállítani az elköltöztetett családokat. 1945 áprilisában megalakították az üzemi tanácsot Gingler János elnökkel és Cs. Tóth István titkárral. Az üzemi tanács a gyár közvetlen vezetését Pelachy Jenő megbízott igazgató kezére adta.

55 A lőporüzem felrobbant, romokban hevert a fényező és a morzsoló üzemrészleg, valamint egy lőporos bunker. Különben nagyobb rongálódás nem történt a gyárban. Rendbe hozták a Papkeszi vasútállomásra vezető iparvágányt, visszahozták a gyár területére az ún. bénító anyagokkal telt vagonokat. Az élelmiszerhiány miatt kezdetben olyan termékeket állítottak elő (gyufa, rézgálic, kocsikenőcs, tisztítópor, étolaj, krumplicukor, gyertya, fogpor), amelyeket élelmiszerre lehetett cserélni.

56 A háború után a német részvények a Szovjetunió tulajdonába kerültek, így a 44 százalékban külföldi (elsősorban német) érdekeltségű Ipari Robbanóanyaggyár jóvátételi vállalatként működött tovább. A magyar-szovjet vegyes vállalatban Viktor Oszipov mérnök volt a szovjet megbízott, aki műszaki igazgatói beosztásban vett részt a gyár irányításában. Az Ipari Robbanóanyaggyár 1952. november 29-ig működött vegyes vállalatként, ekkor a szovjet fél a saját érdekeltségét átruházta a magyar államra.

57 Az alapanyaghiány miatt a termelést csak a háborúból visszamaradt aknák, gránátok, bombák összegyűjtésére alapozva tudták beindítani. Összegyűjtötték a határban a lőszereket. Tótvázsonyból egy kőbányából szállították Peremartonba a szovjet tűzszerészek által összegyűjtött lőszert. Tihany környékéről szállították a Balatonból összegyűjtött víziaknákat. A bombákból, lövedékekből nyert TNT-t fahengeres őrlőmalommal őrölték, a régi töltényezőgépeken töltényezték. Az így előállított robbanószer felhasználását akadályozta, hogy robbanáskor nagy mennyiségű mérges gáz szabadult fel, ezért a szovjet faaknákból nyert ammoniumnitráttal csökkentették a robbanáskor keletkező mérges gázok mennyiségét.

58 Az így nyert alapanyaggal indították be a termelést 1945 júliusában a paxit üzemben, szeptemberben a gyújtózsinór üzemben. Novemberben beindult a lőporüzem, amely ellátta alapanyaggal a paxit üzemet. 1945-ben 63 510 kg ammonsa-