Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VII. Háborús veszteségek, ipar- és településfejlesztés (Lichtneckert András)
létbe be nem vont rész. A képviselő-testületet 28 választott és virilis képviselő alkotta, akik közül az első és második kerület hat-hat, a harmadik kerület két képviselőt választott. Az összesen tíz községi esküdtből négy-négy esküdtet az első és második, két esküdtet a harmadik választókerület adott. 72 Az egyesített nagyközség közös vagyonába került Berhida részéről a községház, a tűzoltószertár a községháza telkén, a hullaház a református temetőben, a szegényház, a kiskovácsi tűzoltószertár a légi óvóhellyel, a kiskovácsi hullaház és nyolc kat. hold jegyzői javadalmi föld; Peremarton részéről a községház, az egészségház telke, a tűzoltószertár a légi óvóhellyel, a hullaház a temetőben, a szegényszoba használat a legelőtársulatnál, és 17 kat. hold 1101 négyszögöl jegyzői javadalmi föld. Külön vagyont képezett a kovácslakás, a kovácsház a Mély utca bejáratánál, 13 kat. hold 998 négyszögöl szántóföld, 10 kat. hold 874 négyszögöl rét, a somlói és az alsóerdei szántóföldek, egy rét, egy káposztáskert és a régi pálinkaház telke. 73 Oktatási, nevelési intézmények, sport A peremartoni római katolikus iskola 1759-től indulhatott, mivel az új telepesek között tanító is volt. 1815-ben új iskola építésébe kezdtek, amellyel a következő esztendőre elkészültek, s nekifogtak az iskolamesteri ház építésének. 1824-től 1828-ig Peremartonban volt plébános Beke Kristóf, a hazai pedagógiai irodalom jeles képviselője, számos elemi iskolai oktatást szolgáló kézikönyv szerzője. 74 ^ 1838-ban 137 tanuló járt az egy tanerős iskolába, ahol katekizmust, bibliai ismereteket, históriát, geográfiát, olvasást, számvetést és írást tanultak. A tanító évi jövedelme 120 pengőforint volt. 1842-ben, amikor a berhidai és kiskovácsi katolikus gyermekekkel együtt 146 tanulója volt az iskolának, az iskolavizsgálók megállapították, hogy az épület a növendékek számához képest szűk, s szükség van még egy tanterem építésére, ahol a tanító és segédje oktathatja a tanulókat. 1845-ben már 167 római katolikus iskolaköteles járt a peremartoni iskolába, emiatt olyan szűk helyen tanítják a gyermekeket, hogy „a székek közötti üreg is gyermekekkel vagyon megtöltve". A földesúrtól várnak áldozatvállalást a második iskolaszoba megépítéséhez, hogy a fiú- és a leánygyermekeket különválasztva taníthassák. Németh János rendes tanító és Elszasszer András segédtanító buzgalmát dicsérte a növendékek szép előmenetele. 1846-ban Horváth Mihálynak 166, 1848-ban Major Mihálynak 153 növendéke, és mindkettőjüknek 500 váltóforintra értékelt évi jövedelme volt. 1861-ben a két tanítós iskolában a tanulók száma már 202. 75 Az egyházközség és a káptalan 1877-ben megépíttette a többször sürgetett új, két tantermes iskolát téglából és kőből, cseréptetővel, mely az államosítás idején is használatban volt. Az 1880-as évek közepén a két tanteremben 31 padot helyeztek el egyenként nyolc gyermek számára. A tanító évi jövedelmét 763 forintra értékelték. A tágas tanítói lakásban három szoba, egy konyha és egy kamra volt. Az 1872. szeptember 14-én tanítónak megválasztott Dudics Gyula 1911. szeptember 1-jéig szolgált a peremartoni iskolában, utódja Mráz Ambrus lett, aki 1909 szeptemberében foglalta el a második tanítói állást, és az 1920-as évek végétől az iskola igazgató-tanítója lett.
