Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

seltek vagy gallérjukra tűztek fekete szalagot. A gyászév alatt a szűk család nem ment bálba és zenés lakodalmat nem tartottak. Régen nem jártak annyit a temetőbe, mint most. Csak mindenszentekkor és húsvét hajnalban mentek ki egy kis kapával. A rokonsági összetartozás megnyilvánulásai közt a sírhely megválasztását már említettük. Az egymás fölé temetkezésnek egy gyakorolt formája a pandái alá temetkezés: a házastárs koporsója alá temették a házastársat. Később a gyerekek is rátemetkezhettek. Berhidán külön református temető van a kiskovácsi falurészben, vegyes temető a Peremarton falurészben, korábban ez a katolikus temető volt. A katolikusok keresztet állítanak halottjaiknak, míg a reformátusok fejfát, illetve kő síremléket. A református sírok jellegzetes díszítménye a szomorúfűz ábrázolás. A sírköveken és a kereszteken táji jellegzetességre utaló verseket, feliratokat nem találunk, a „Nyugodjanak békében", illetve a „Feltámadunk" szövegeket olvashatjuk nagyobb részben. A halálhoz, temetéshez kapcsolódó szokásokhoz valamikor gazdag hiedelemrendszer kapcsolódott. A bemutatott anyagban találunk is ilyen hiedelmeket, de ezek már csak hírmondói a régi gazdag hielelemvilágnak. A gyáripar terjeszkedése miatt már az 1920-as években felbomlott a falu hagyományos rendje, s a régi szokások, hiedelmek már csak formálisan maradtak fent. Összegzésként Kunt Ernő szavai a legtalálóbbak: „A temetési szokás mint intézmény az élő közösség érdekeit szolgálja. Készenlétben tart egy közismert, kötelező érvényű viselkedési programot, amellyel a krízishelyzet áthidalható. Az egyén számára azért fontos, mert felkészíti őt a halál körüli feladatokra. A temetési szokások ennek megfelelően utasításokat tartalmaznak: a továbbélőket ért veszteség lehetőleg rugalmas feloldására, az elhunyt testi maradványainak eltávolítására az élők közül a higiénés veszély elhárításáért, az elhunyt emlékének fenntartásáról."

44 Köszönettel tartozom nagyszüleimnek, szüleimnek, rokonaimnak, Bellon Tibor tanár úrnak, S. Lackovits Emőke és L. Ács Anna munkatársaimnak, s mindazoknak, akik készségesen, önzetlenül segítségemre voltak: Mészáros Gábor (1920) katolikus, Mészáros Gáborné szül. Siliga Teréz (1925) katolikus, Mészáros Józsefné szül. Antal Ilona (1921) katolikus, Szabó Józsefné szül. Mészáros Margit (1918) katolikus, Szabó Margit (1939) katolikus, Gyergyák Gáborné szül. Mészáros Teréz (1946) katolikus, ifj. Mészáros Gábor (1948) katolikus, Kovács Sándorné szül. Molnár Lenke (1930) református, Kuka Józsefné szül. Szabó Katalin (1945), Lángi József (1927) református, Lángi Józsefné szül. Kert Vilma (1928) református.