Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

táncolóknak játszott, a másik a nótázóknak húzta. A zenészek fizetsége a bolondmenyasszony által összeszedett pénzből és egy előzetes megegyezés szerinti pénzösszegből állt. De sokszor csak a bolondmenyasszony által összeszedett pénz volt a járandósága a muzsikusoknak. Míg a zenészek pihentek, a násznép hangosan nótázott. A víg kedélyt nem utolsósorban a jó bor biztosította, amelyhez méltó köszöntőt mondott a vőfély: Borversek Teli boroskancsó legyen tiveletek, Két borjút borjazzon minden tehenetek. Én rám azért jó szemmel nézzetek, Csak azt látni jöttem, van-e mit ennetek. De azért rátok még egy áldást is mondok: Szaporodjon öreg és apró marhátok, Ágyatokból ki ne fogyjon bolhátok. Tyúkotok költsön varjút, a tudatok szarkát, Lovatok csíkozzon minden évben tarkát. Az egér rágja le a macskátok farkát, Ha minden jóval meg nem tömitek a vendégek markát. A lakodalmi vigassághoz a lakodalmi mókák, játékok is hozzájárultak. Az egyik felidézett játék, mikor a menyasszony cipőjét ellopták, és azt ki kellett váltania a vőlegénynek vagy a násznagynak. Vagy a menyasszonytánc után felöltözött valaki öregasszonynak, hogy ő a bolondmenyasszony, és egy tálba pénzt gyűjtött a násznéptől a zenészek számára. Ahogy mentek el a lakodalomból, mindenki kapott egy kis csomagot, „úgy fél kuglófot és egy kis sutit csomagoltak családonként". A mulatság hajnalig tartott, illetve ameddig maradni akartak a vendégek. Hajnali 4—5-ig elmentek az idősebbek s aztán a többiek is. A helybeliek hajnalban már hazamentek, a távoliak még következő délig is ott voltak, addig fent is maradtak. Nótáztak, danoltak a férfiak. Ősiből a rokonok röstelltek hazamenni, mert ott másnap délig szokott tartani a lakodalom. Akik addig segítettek, azok maradtak ott a későbbiekben is, takarítani: rakodni, mosogatni. A lány ott maradt a férje családjánál, azt tartották, hogy „valameddig nem is szabad hazamennie, mert akkor hazajáróvá válik". A lány ruháit már az esküvő előtt átvitték új családjához. Kötelességszerű volt, hogy a fiatal pár az esküvőt követően egy-két hét múlva mindenkit meglátogatott, akik részt vettek a lakodalomban. A részletesen bemutatott lakodalom gyakorlatilag két helyen, a lányos és a fiús háznál játszódott, a lakodalom ebben a formájában a második világháborúig élt. Mindkét felekezetnél ilyenformán zajlott a lakodalom, jellegzetes különbözőséget nem állapíthatunk meg. A lakodalom nagysága a családok anyagi tehetségétől függött, a szerényebb helyzetben lévők egyszerűbb lakodalmat tartottak. Ez egyrészt a résztvevők számának csökkentésével (csak az első unokatesvéreket hívták meg), másrészt a lakodalom leegyszerűsítésével (pl. csak egy házban tartották meg