Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

A gyermeket igyekeztek minél előbb megkereszteltetni, nehogy kereszteletlenül haljon meg. A születés utáni első vasárnap tartották a keresztelőt, a katolikusok a délutáni litániát követően, a reformátusok pedig általában délelőtt. A keresztelőre a komaházaspár, az édesapa és a bábaasszony ment el. A bábaaszszony mindkét felekezet paszitáján részt vett. Korábbi fejezetünkben már tettünk említést a komák számának felekezeti eltéréséről. Emiatt a keresztelői szertartáson való részvétel felekezetenként különbséget mutat. A katolikusoknál, mivel csak egy keresztszülőt választottak, viszonylag szűk körben került sor a keresztelőre. A reformátusoknál a bábaasszonyon és az édesapán kívül tíz, tizenkettő koma is részt vett a keresztelőn. Volt, mikor megvárták, hogy az anya is felkeljen, de ezt a papok nem szerették. A keresztvíz alá a keresztanya tartotta a gyermeket. A reformátusoknál szabályok által meghatározott volt, hogy a sok komaasszony közül ki tarthatja oda. Ha asszony volt mind, akkor a legidősebb tartotta a keresztvíz alá a gyermeket, ha volt köztük lány, akkor ő. Az egyházi anyakönyvbe az összes komát beírták. A keresztelőt követően a házba visszatérve a koma „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk" mondókával köszönt be az anyának. A keresztelő után közvetlenül a katolikusoknál a legszűkebb család (szülők, nagyszülők, testvérek, koma, az első unokatestvérek csak ritkán), a reformátusoknál a lakodalmi násznép (család, rokonság, vőfélyek, koszorúslányok) ülte meg a paszitát, a gyermek születéséhez kapcsolódó áldomást. Az ünnepnek megfelelően szinte lakodalmi fogásokat tálaltak fel, húslevest, pörköltet, rántott és sült húst, süteményeket. Sokadik gyereknél már csak egész szűk körű, szinte jelképes paszitát tartottak, előfordult, nem is vasárnap, hanem hétközben. Főleg a gazdag reformátusságra volt jellemző, hogy a második gyermeknek nem tartottak nagy paszitát. Lányoknak fülbevalót, fiúknak pénzt adtak a komaszülők, esetleg ruhákat, paplanhuzatot. Reformátusoknál a pénz ajándékozása volt a legelterjedtebb. A reformátusoknál előfordulhatott, hogy egy kis és egy nagy paszitát tartottak. Ennek oka az anya esetleges gyengesége volt. A keresztelő után közvetlenül szűk körben ünnepeltek (kis paszita), majd az anya megerősödését követően ülték a nagy paszitát, amelyen így már a fiatalasszony is részt vett. A paszita nagyságát a család anyagi helyzete is befolyásolta. A módosabb gazdák, kivált a reformátusoknál, szinte lakodalmat rendeztek. A gyerekágyas asszony a szülést követen két hétig nem léphetett ki a kerítéskapun. „Csak a házban tett-vett, az utcára nem mehetett ki." Első útja gyermekével a karján a templomba vezetett, hogy részesüljön az isteni áldásban. A katolikus anya általában hétköznap, a reggeli misét követően részesült az áldásban, amelyre komaasszonya elkísérte. A református vallásúak is hétköznap, a reggeli áhítat után részesültek az áldásban, őket a szülésznő kísérte el a templomba. Ha az anyának nem volt otthon segítsége, és hamarabb fel kellett kelnie, előbb - akár a szülést követő negyedik nap - kérte és kapta az áldást, s így korábban kimehetett az utcára is. A gyermeket pólyába, vánkoskötőbe tették, gyakran még féléves korában is abban feküdt. Az anyák igyekeztek minél tovább szoptatni, mert hitük szerint addig nem eshettek újra teherbe. A törzscsaládokban élő anya édesanyjára vagy anyósára bízta napközben a gyermeket, s a földre, gyárba ment dolgozni, de délben hazatért a szoptatásra.